56. Egy különös poétáról

Történt egyszer, hogy Bartha Miklós egy gyulai híve, mikor már semmiképpen sem tudta védni a kálvinista jezsuitát, ezt a nyilatkozatot tette nekünk:

– Bartha Miklósnak minden hibája abból fakad, hogy a legnagyobb impresszionisták közül való. Valóságos poéta, ki erős hangulatai szerint esetleg félóránként változik, s aki hajlik minden szuggesztióra.

Úgy jutott eszünkbe ez a nyilatkozat, hogy olvastuk most Bartha Miklósnak Eötvös Károlyhoz intézett nyílt levelét. Ez a levél hirtelen azt a véleményt szüli meg bennünk, hogy ez az ember csakugyan poéta. Állandóan egzaltált, hóbortos poéta, akinek ez alatt a levél írása alatt is legalább nyolcféle hangulata és hite volt. Kezdi a levelet, mint vak – zsidógyűlölő. A tizedik sorban már elégiát kezd. Hirtelen a büszkeség őrjöngése fogja el. Azután lecsillapodik, s hideg kezekkel fojtogatja a „kis gnóm” Mezey Ernőt, kinek tíz sor múlva ismét szerelmet vall, s így vágtat végig a papíron a legváltakozóbb hangulatokban. Az ilyen ember csakugyan poéta, de közveszélyesebb a Szentpétervárott letartóztatott Poe Edgárnál, s hozzá nem olyan poéta, akinek legalább a halála után megbocsátanak. Mert Poe Edgár csak poéta akart és tudott lenni. Bartha pedig őrült hangulatai szerint minden. Mikor a legőrültebb a hangulata, akkor pláne becsületbíró is. Különös poéta hát ez a Bartha Miklós. Egyszer ki fog törni rajta egy olyan szent őrület, hogy kényszerzubbonyt kell adni rá.

NN 1901. július 19.

Jegyzetek

56. Egy különös poétáról. NN 1901. júl. 19. 2.

Bartha „kálvinista jezsuita” epitetonja (l. A kálvinista jezsuita c. jún. 12-i cikk jegyzetét) Adyra vall. A gyulai nyilatkozatot pedig nemrég, gyulai látogatásakor hallhatta (l. Színházi élet Gyulán c. júl. 3-i cikkét).

Eötvös Károlyhoz intézett nyílt levele: Bartha Miklós a Magyarország júl. 18-i számában nyílt levelet intézett Eötvös Károlyhoz, melyben többek közt így ír: „Néhány újság – tudomásom szerint éppen hét, tehát hamisítatlan zsidószám – azzal vesződik, hogy engem bemocskoljon.” „…az Egyetértés is sokat foglalkozik velem. Ezt olykor olvasom… Eötvös Károly miatt. Kizárólag csak őmiatta. Mert abban a hernyófészekben gerince és agyveleje csak neki van. Éppen ezért Eötvös Károlytól kérdezem: cui bono az a sok üres puffogtatás, melyet az E-s felém lövöldöz?”

Eötvös Károly válaszát, illetve annak részletét a NN Ha válasz kellett c. júl. 20-i, minden bizonnyal Ady által bevezetett cikke az alábbiakban közli:

Ha válasz kellett

Ha válasz kellett, hát megkapta Bartha Miklós. Válaszolt neki Eötvös Károly higgadtan, nyugodtan, argumentumokkal. A válaszból megértheti Bartha Miklós, ha meg akarja érteni, hogy az igazi liberális függetlenségi férfiaknak ő már a legkisebb szánalmára sem számíthat. Igy végzi Eötvös Károly a válaszát:

„Mi a történelmi, mi a valódi és tiszta függetlenségi irányt képviseljük, de nem vagyunk egyik pártnak lapja se. Velünk a szomszédból való átkiabálás útján beszélni nem lehet. Mi csak közvetlen és tiszteletteljes látogatást fogadunk el. Bartha Miklós többi kérdésére nem felelhetek. Egyik okom az, hogy sok nagy kérdésben utunk már nem együtt jár. Másik okom pedig az, hogy nyílt levelében is többszörösen sérti azt a szerkesztőséget, melynek én is tagja vagyok.”

 

Az Egyetértés szerkesztősége pedig e válasz után csak ennyit jelent ki:

 

„A fentebbiekben lapunk vezére, Eötvös Károly, akihez intézte volt Bartha Miklós a nyílt levelét, nemcsak megfelelt a maga nevében Bartha Miklósnak, hanem a legkiválóbb módon meg is védelmezte szerkesztőségünknek Bartha Miklós által megtámadott reputációját. Ezek után mi tartózkodunk minden további megjegyzéstől, csak azt jelentjük ki, hogy Bartha Miklósról már elég gyakran kifejtett nézetünket – nyílt levelében kifejezésre jutott, szánalmas feljajdulása dacára – továbbra is teljes egészében fenntartjuk.

Bizonyos azonban, hogy ebbe az elintézésbe nem nyugszik bele a nemzet nyomorékja. Piszkolódni fog tovább, mert a piszok az ő eleme.”

 

Mezey Ernő (1851–1932): író, hírlapíró, a Pesti Hírlap munkatársa – A Szentpétervárott letartóztatott Poe Edgar: ez az adat egy általánosan elterjedt legendán alapszik, melynek forrására André Karátson Edgar Allan Poe et le groupe des écrivains du Nyugat en Hongrie c. 1971-ben Párizsban megjelent könyve világított rá. ő Adynak egy későbbi, ugyanezt a legendát hangoztató cikkével kapcsolatban (Az idealizmus. 1902. okt. 28.) könyve 33. lapján elmondja, hogy maga Poe terjesztette ezt a történetet. ő maga írta le egy életrajzi feljegyzésben (idézi Harrison [J. A.] Life and Letters of Edgar Allan Poe, New York 1902–3., p. 345.), hogy mivel nem juthatott Görögországba, elment Szentpétervárra, ahol különféle nehézségei támadtak, de az amerikai konzul kiszabadította. Karátson azt is kinyomozta, hogy valószínűleg bátyja járt Oroszországban, s az ő kalandjait vette át saját életrajzába. – A nemzet nyomorékja: Földessy Gyula szerint Bartha Miklóst kezdő hírlapíró korában Kolozsvárt egy osztrák szoldateszka-ellenes cikke miatt két osztrák–magyar hadseregbeli tiszt a lapja szerkesztőségében karddal súlyosan megsebesítette egyik, maga védelmére tartott kezén. Abban az időben az egész magyar közvélemény állást foglalt a brutális katonatisztek ellen. Bartha Miklós nevezte magát egy ízben a nemzet nyomorékjának.




Hátra Kezdőlap Előre