Mert maga az élet is szereti a komikus ellentéteket, hát a klerikális sajtónak kellett kipattantania, hogy az antiszemita heccek kézzelfogható eredménye készül, s a jó becsületes paraszti népet néhol már sikerült a zsidókra tüzelni. Az a lap újságolta ezt először, s jajgatta el magát kipróbált jezsuita módra, amelyben Bartha Miklós szokott vétkezni* majdnem nap mint nap az őszinteség, a tisztes érzés és az illendőség ellen. Jellemző paraszti közmondás avval felelne, hogy az kiabál stb. Csakhogy példabeszédekkel nem lehet elintézni ezt a dolgot. A keserű valóság az, hogy a jezsuita tábornak nálunk is, mint előbb Ausztriában, olyan eredmény ígérkezik, amitől ők maguk is megijednek. Övék a bűn, ők a vétkesek, pláne céltudatosan vétkezők. És ha csakugyan feltámad a Bartha Miklós „iszapos mocsara”, az őket fogja mielőbb elnyelni: a klerikális és feudális matadorokat s azt a sajtót, mely vak, de óvatos gyűlöletében Budapesten, de itt is a sorok között szította a buta gyűlöletet.
NN 1901. július 31.
61. Kik a bűnösök? NN 1901. júl. 31. 4. – Hírek
* Eredetiben: védekezni
A kis cikk témájánál és stílusánál fogva is Adynak tulajdonítható. Ekkor már sorozatosan támadta Bartha Miklóst. (1. A fekély c. jún. 18-i és A kálvinista jezsuita c. jún. 22-i cikkeit.)
A júl. 27-i NN-ban olvashatjuk, hogy a Szegeden akkor épült zsinagógával kapcsolatban elterjesztették, hogy a fölszenteléshez keresztény lány vérére van szükség.