Szeretjük a jó, öreg puffogó frázisokat, szörnyen szeretjük. Hoványi Géza dr. úr talán azért traktálta a nagyváradi szabadelvű párt gyűlésén megjelent szegény fejeinket a legöregebbekkel s legpuffogóbbakkal. Érdekes kis kép volt, annyi bizonyos.
Az urak azért gyűltek össze, hogy megbeszéljék, mint fogadják Tisza Kálmánt beszámolója alkalmából. Az ülésnek nem volt más képe, mint bármikor. Mi vittünk magunkkal, szinte véletlenül, unalomkergetés céljából egy Alkotmány című újságot. De még ez sem volt tendenciózus, proféciaszerű valami. Minthogy ki az ördög is vár próféciát ebben az öröknek ígérkező, alkonyatos, zavaros világban.
De önök, nemde, arra kíváncsiak, mért puffogott Hoványi Géza dr. Miért?… Istenem, hát okos ember csak nem szalaszt el egyetlen helyes, okos alkalmat sem, hogy beszéljen. Viszont meg kevés embertől lehet elvárni, hogy beszéljen már valami mást is, mint amit stilisztikában az álpátoszú bombasztikus beszédmód illusztrálására példáznak.
Friedländer Samu dr., ez a gyógyíthatatlan őszinteségű ember adott Hoványinak alkalmat a beszédre.
Mit mondott Friedländer dr.? Megpróbáljuk néhány szóba összehúzni. Körülbelül ezt:
– Szebbnek s politikailag erkölcsösebbnek tartom, ha megvárják, míg Tisza Kálmán elmondja a beszámolóját, s azután kérjük föl újra a képviselőjelöltség elfogadására. Nincs senki, aki kételkedjék, hogy Tisza Kálmán a régi, igazi szabadelvű. De a helyzet zavaros, szimptómái ijesztők. Nekünk példát kell adnunk a politikai becsületre. Még az ellenségek se higgyék, hogy mi csak úgy vaktában adjuk a bizalmat, és mihelyst valaki tagja a szabadelvű pártnak, mi mindjárt hódolunk. Hiszen akkor nekünk becsülnünk kellene gr. Károlyi Sándort is, mert a pártnak ő is tagja. Már pedig egy részünk kimondja, a másik óvatosan elhallgatja, de tudja, hogy a Szabadelvű pártban a legnagyobb ellentétek küzdenek, s hogy Tisza Kálmán és gr. Károlyi Sándor nem egészen egyformán szabadelvűek!… A politikai tisztesség nevében tartozunk először meghallgatni Tisza Kálmánt.
Ilyenformán beszélt Friedländer Samu dr. És miket mondott erre Hoványi Géza?
Azt, hogy a felszólalás helyes, és ő mégsem osztja. Hogy a liberalizmus szent és változatlan. Hogy a nagyváradi liberális párt a régi. Hogy nagy fájdalomra ez a régi párt maradhat kisebbségben, de elvei sértetlenek. Így és tovább. Csupa frázis és puffogás. Valaki azt súgta mellettünk:
– Micsoda remek operett-téma!…
Az bizony, de nagyon szomorú és még szomorúbb, hogy ez öreg, jámbor és mégis szívtelen frázisok ellen nem akadt szó sem.
Ülének nagy szomorúan, mikéntha a babiloni vizek mellett, a vendéglői fehér asztaloknál a jámborok, s nem tudták elhatározni, hogy Jézus-e vagy Barabbás?
Megsejtették-e vajon miről van szó?
Amit Friedländer Samu dr. mondott, az mindennap itt kiabálja el az ébresztőt, ezen a lapon. Mit jelent voltaképpen? Azt a nagy szomorúságot, hogy haldoklik az igazi liberalizmus, hazug a mostani közélet, jezsuiták a vezetők. Azt jelenti, hogy gondolkozzunk és tegyünk.
És mit mond voltaképpen Hoványi Géza dr.? Azt mondja, hogy nincs semmi baj. Hiszen az elvek a régiek. És ez a fő. Hogy az elveket hazug, jezsuita fegyverekkel legyűrik, az mellékes. Hjha, de azért szentek maradnak. Süsse meg, vagy mindjárt mit mondunk!… Hoványi Géza mit bánja, ha reánk szakad az egész pokol. Hát reánk szakad. Aki fél tőle, hátraarcot csinál. A liberális elveket pedig változatlanul és szentül be fogjuk lomtározni a Széchenyi-szálloda padlására. Mert hát az elvekre vigyázni kell.
Talán tetszenek most már világosan látni. Oh Hoványi Géza dr. jámbor, nem egetverő, de igen ügyes biflázó tanítványa az új rezsimnek.
Friedländer Samu dr. pedig csak tán annyit ért el, hogy szeget ütött néhány kemény fejbe.
Hogy ezt a szeget kihúzza-e a generális, bizony Isten már mi sem nagyon hisszük.
A generális öreg ember már. Talán így gondolkozik:
– Kedves Hoványiaim, ott Váradon. Nektek igazatok van. Minek fészkelődjünk, okvetetlenkedjünk! Okos ember mindenha boldogul. Valahogy csak lesz, sehogy még nem volt.
Mi pedig egynehányan búslakodhatunk a sötét idők közeledtén, a babiloni vizek, a Körös, a Duna mellett, vagy ahol jólesik…
NN 1901. augusztus 20.
68. Nagyváradi szabadelvűek. NN 1901. aug. 20. 1. – vezércikk
Aug. 17-től Ady ideiglenesen felelős szerkesztőként jegyzi a lapot (igaz, hogy csak hátul, az impresszumban). Ezzel magyarázható, hogy ettől kezdve megszaporodnak névtelen vezércikkei.
A vezércikk kétségtelenül Ady műve. Már az előző jelzett vezércikkben is felsejlett a kétely Tisza Kálmán szabadelvűségében, itt pedig már nyíltabban kimondja, mikor Friedländer szkepszisét helyeslően idézi. De rá vallanak stílusfordulatai is: „a babiloni vizek” (l. később versét: Sötét vizek partján), a rövid pergő mondatok, az ironikus hangvétel s a „hjha” indulatszó.
Dr. Hoványi Géza: tekintélyes nagyváradi ügyvéd, később Tisza-párti képviselő, Hoványi Gyula klerikális jogakadémiai tanár testvére. – Friedländer Samu dr.: l. A kenyér volt az ok c. júl. 11-i cikk jegyzetét. A NN beszámolója szerint a nagyváradi szabadelvű párt gyűlésén azt mondta: „Nagy szükség van erre a mostani politikai helyzetben, mikor Károlyi Sándor, a gönci levél hirhedett írója éppen úgy kormánypárti, mint Tisza Kálmán.” A felszólalás nagy megrökönyödést keltett.