72. Uecharok

Uechar?… Legyen Uechar. Nem szégyenlem: nem hallottam, nem olvastam. De ha a törvényszéki rovatból előkelő orrú, selyem-reverendás, parfümös papi urak lapja nem félt a lap élére tenni: megbízom. Tehát Uechar szocialista, tehát izgató. Izgató, tehát börtönbe való, istentelen. Uechar – tehát mihozzánk hasonló: vallás-sértő, vakmerő, gyanúsító, mosdatlan szájú, valóságos – liberális…

Mert a mi fajtánk vak és süket volt mindenha. Mi a homokba takartuk szemeinket és füleinket mindig. Akik láttak és hallottak és gondolkoztak: ők voltak, akik nem – uecharok… Így mondatik.

Uechar? Nehezen nyugszom bele a névbe. A viselőjét nem ismerem. De vegyük el a személytől a nevet: írjuk ezután így: uechar…

Vívódó, tudni, tökéletesedni vágyó emberi agyvelő: a te bűnöd ez. Az uecharokat te szülted. A homokot is, mellyel az uecharok befödték szemeiket, hogy ne lássanak, füleiket, hogy ne halljanak. Megrendül az istenfélő szív, ha a századoknak sírba guruló uecharjaira emlékezik. Mennyien voltak, ó mennyien!… És mind konok volt és mind istentelen és mind javíthatlan.

Az ember pár évezredes tragédiájában mindenütt fel-feltűnnek. A sátán küldöttei ők tán. Bírni velük sohse lehetett. Pedig kivájták a homokból őket. Körülsáncolták isteni és emberi törvényekkel, új- és ószövetséggel, bálvány és szellem-istenekkel, börtönökkel és forró olajjal, anatémával és indexszel. – Az uecharok nem tudtak a homok nélkül élni. Nekimentek a sáncnak, a törvénynek, a bibliának, az aranyborjúnak, forró olajnak.

Azaz… a sátán küldöttei lehettek.

Mikor még dadogó volt az emberi elme, már volt olyan uechar, aki az elme szabadságát merte eszelősnek tartottan hirdetni. Belebújt a homokba, s kiitta a neki nyújtott méregpoharat. A homokban…

Ama bizonyos Mózes nevű uechart rejtegetni kellett. Lázongtak ellene a törvény emberei. De eltéríteni álmától, népe megváltásától, nem tudták.

Az uecharok mentek a maguk útján. Többen közülük nem néztek vissza csak a keresztfán, mert kínjukban meg kellett fordítani a fejüket.

Az uecharok elvérzettek szent őrületeik igazságaiért.

Belőlük tellett ki minden mártír. Őket nevezték mindig tagadóknak, pedig nekik volt a legtöbb hitük. A régi butaság ellen harcoltak mindig. Lelkük a tökéletesedés vágyának s vívódásnak lelke.

Uechar volt ama Saulus is, ki azt tanúsította nagy mártiriumában is:

– Ha Krisztus fel nem támadt, hiábavaló a mi tanításunk.

Bedugta a homokba a fejét és hitt.

Az uecharok hosszú sora jött utána. Husz János uechar, minden uechar lelkéből zokogta el a máglyán:

– Óh, Sancta simplicitas!

És uecharok kiabálták mosdatlan szájjal ki a nagy forradalom szent eszméit. A homokban…

Ilyen bűnös lények születtek és születnek az emberiség átkára. A vatikáni index sok százról beszélhetne. Mert ez uecharok nemcsak ajakkal szóltak, hanem írtak is. A homokban…

Mikor a régi formák nyűgei között s sziklái alatt az emberiség vérzőbben, kínzóbban érzi boldogtalanságát: ilyenkor jelennek meg a fanatikus uecharok s túrják, vájják – a homokot…

Farizeusok és írástudók pedig üldözik és üldözni fogják mindig őket. Az ő elemük az üldöztetés és a – homok.

Vannak közöttük uecharok, kik eljövendő időkben szentekké válnak minden konzisztórium nélkül. Vannak, kiknek csak a hitükért való elvérzés gyönyöre jut.

De úgy van. Abban mind egyformák, hogy megfeszíttetik magukat – a homokért. Ám kereszt sem jut mindegyiknek, pedig a kereszt, ugye, szép? … Bérük a szükség, a megvettetés, az üldöztetés, a gyötrődés. De vissza nem tér egyik sem. Mert hitük a jobb, a tökéletesedés, s végzetük világosan látni – a homokban…

Ilyenek az uecharok. Hiába ellenük a harc. Főpapok és írástudóknak a harca…

A. E.

NN 1901. augusztus 30.

Jegyzetek

72. Uecharok. NN 1901. aug. 30. l. – vezércikk – A. E.

A cikk válasz a Tiszántúl előző napi Uechar c. vezércikkére, melyet dr. K. A. (Dr. Krüger Aladár) írt. Ebben a Tiszántúl diadallal számol be arról, hogy egy Uechar (helyesen Ucecar) nevű „mosdatlan szájú trieszti szocialista izgatót” a görzi cs. kir. bíróság hatheti szigorított börtönre ítélt a katolikus vallás gyalázása miatt.

A Tiszántúl cikkírója élesen kritizálja a fővárosi lapokat, mivel azok közül csak egy emlékezik meg erről az esetről, a többiek hallgatnak. „A strucc meséjére emlékeztető ez a bölcs hallgatás” – írja a cikkíró. Erre vonatkozik Ady cikkének visszatérő motívuma a homokba takart szemekről, a homokba dugott fejről és általában a homokról, mely itt a megváltás szimbóluma. Az eset háttere: Dr. Faiduti görzi teológiai tanár büntető feljelentést tett az akkori osztrák tengerparti szociáldemokrata párt Ucecar nevű vezetője ellen vallásgyalázás miatt. A szociáldemokrata párt 1901. márc. 27-én népgyűlést tartott Görzben, itt Ucecar élesen kikelt a klerikális pártok ellen, követelte az egyház és állam szétválasztását, kritizálta a bibliát és a dogmákat. A teológiai tanár feljelentése alapján 1901. aug. 23-án tartották meg Görcben a tárgyalást, és Ucecart böjttel szigorított hatheti fogházra ítélték. – konzisztórium: a bíbornokok ünnepélyes gyülekezete a pápával.

Mj.: Zs (9.) A–k (28.), Ha (61.), PI (I. 166.), Pi (R 59.)




Hátra Kezdőlap Előre