Czinegéék bölcsessége kormányozza ezt az országot…
Véletlenül ismerkedtem meg Czinege Józseffel. Jóképű, biztos járású, derék magyar ember. Tiszacsegén lakik. Nagy szégyenkezve mondta el, hogy zsidó úr a gazdája. Ő különben juhász számadó. Tehát tekintélyes ember. De volt jobb sorban is. Valamikor valami gróféknál szolgált. Most talán juhokat hajtatott ide a nagyváradi vásárra.
De Önök bizonyára azon elmélkednek, mint kerül Czinege József neve ilyen előkelő helyre, hol Széll Kálmánokról, Ugron Gáborokról, de a legrosszabb esetben is Papp Miklós, Pfuhl vagy Bordé Ferenc urakról szoktunk egy és más igazságokat elbeszélgetni.
Tessék elhinni, hogy nagy oka van ennek. Ez a Czinege József nem juhász számadónak termett, hanem magyar politikusnak. Lehet ugyan, hogy a mai magyar politikusok szoktattak bennünket nagyon kicsi, alacsony mértékhez, s talán a mai magyar politikusok jó része válnék inkább be a juhász számadói tisztben.
Reám – a legkomolyabban olyan hatást tett Czinege József, hogy egyénisége, gondolkozása nagyon rokon a Széll Kálmánéval s a vele együtt evező juhász – azaz hon-számadókéval…
Tessék csak meghallgatni ezt a kis beszélgetést:
– Ugyan, Czinege uram – szóltam hozzá –, hát miért szégyenkezik azon, hogy zsidó úr uradalmában szolgál? Hát rosszabb ember a mostani urasága? Nem bánik jól magával? Nem fizet rendesen?
– Nincs nekem – válaszolta – semmi panaszom. De, uram, mégis csak szomorú dolog hogy elpusztulnak a régi nemes magyar urak.
– Hát miért fáj ez magának, Czinege? Nem fizeti a mostani uraság pontosan az adóját? Nem gazdálkodik jól? Nem beszél magyarul? Nem elég nyájas, barátságos magukhoz, paraszti emberekhez?
– Jó gazda. Jó magyar ember. Barátságos velünk. De hejh, uram, csak szomorú dolog az, hogy elpusztulnak a régi uraságok. Újak jönnek, uram, a helyeikbe. Meg kell ennek változni. Új kornak kell jönni. Nem szabad elpusztulni hagyni a régi urakat…
Na hát tessék beszélni vele!… Hiába beszélek a múltról, a „régi urak” nagy részének haszontalanságáról. Az új szorgalom, új munka nagy értékéről.
Czinege történeti alapon áll, mint Károlyi Sándor, Széll Kálmán s a többi. Czinege új korszakot akar, jogot, törvényt és igazságot és tenyészpolitikát. Egészen a rátóti iskola.
Ám Czinege másban is hasonlít a divatos magyar politikusokhoz. Óvatos és paktumra kész.
– Kérem – mondja Czinege – azért csak jobb az, ha csendességben vagyunk egymással. Jobb, ha nem veszekedünk. Úgyis eljön, aminek el kell jönni.
Hát nem olyan egészen ez az okoskodás, mint a félhivatalos lapoké?
Czinegéék bölcsessége kormányozza ezt az országot. Czinegék legeltetik a juhokat, Czinegék hoznak törvényt, Czinegék közigazgatnak, s Czinegék cibálgatnak vissza bennünket az áldott középkorba.
Széll Kálmán, a fő-Czinege nem véletlenül ura az időknek. Ebben a Czinegés időben marhatenyésztőnek kell az ország sorsát igazgatni. Az aztán egészen véletlen dolog, hogy marhatenyésztő és nem juhász számadó.
A. E.
NN 1901. szeptember 7.
77. Czinegéék bölcsessége. NN 1901. szept. 7. 1. – vezércikk – A. E.
Papp Miklós: váradi pénzügyigazgató – Pfuhl Ágoston: nagyváradi h. pénzügyigazgató (l. A pénzügyigazgatóság botránya c. cikket és jegyzetét: AEÖPM III. 233–34.; 430–31.) – Bordé Ferenc: városi tanácsnok. – Rátóti iskola, marhatenyésztő: Széll Kálmánnak tehéngazdasága volt Rátóton.