Csak kényelemből nevezzük a közeli napokat nagy napoknak. Magyarországon, ahol a közszellem ki szokta tombolni magát halálra így ötévenként egyszer, nagy napoknak hívják a választások napjait.
Holnap Bihar vármegye tizenkét kerülete, holnapután Nagyvárad választ. Most már el lehet mondani, hogy nyakig vagyunk az iszapban. Bizony ez után az iszapfürdő után beláthatatlan időkig fog kelleni mosakodnunk, ha ugyan a tisztálkodás néha divattá lesz nálunk is.
Éppenséggel nem voltak eddig szíveinknek gyönyörűségei. Bihar vármegye, melyet ma már kevésbé jogos önhittséggel nevezünk még mindig Biharországnak, választási harcaival ékességes tükre volt a választó országnak. Az elvtelenség, a bizonytalanság, a gyávaság s a zavarosban halászás ebben a tükörben pompásan megtetszett.
És édes, komikus dolog, hogy némelyek, kik prototípusai az elvtelenségnek, milyen lázasan kíváncsiskodnak, hogy a zavaros áradat felett milyen lobogót lenget a Nagyváradi Napló? Reánk voltak kíváncsiak, kik biztos magasságon állunk azóta mindig, hogy a magyar szabadelvűséget befullasztani készülnek a magyar közéletre elterített pocsolyába… Reánk, kik hajthatatlanul tartunk ki a régi liberalizmus mellett, s keményebbek és radikálisabbak vagyunk, mint valaha!
Nem kellene felelnünk, de megfelelünk…
Voltunk s vagyunk rendíthetetlen hívei a régi szabadelvű tábornak, mely elveszendőben [van]. Maga Biharország is leszerelt. Megalkuvóknak látszanak a sok harcot vívott vezérek s tehetetlennek a tábor. A megalkuvásnak legnagyobb átka az, hogy ma tisztán senki sem láthat. Szóljunk világosabban egy jeles publicistánkkal: bele tetszett gyáván törődni mindenbe, ma már a pártok mit sem jelentenek. A pártokat elnyelte a pocsolya, a reakció.
Mi hát nem tehetünk egyebet, mint hogy – ha a szabadelvű párt nem ragaszkodott elveihez – hívek maradtunk magunkhoz s a szabadelvűséghez.
Mi következik ebből? Nekünk credónk, törvényünk a szabadelvűség. Aki szabadelvű, az velünk van, s avval vele vagyunk.
A Bihar megyei szabadelvű pártban nem maradt semmi tán a régi harciasságból. Még vezéreinél is jobban megalkudott. Olyan könnyelműen hagyta önsorsára a szabadelvűséget, mintha egy rövid vicinális vasútról, vagy Kumanyesd község egy félszázalékos pótadójáról lett volna szó. Nagyszalonta, B.-Ujfalu, Báránd, Bihar beszéljenek helyettünk. Hosszúpályi ellenzéki jelöltje református pap, kétségtelenül liberális ember. Ide a párt egyik legkiválóbb tagját elküldték – elvérezni. Talán győzni fog, de győzelme nem biztosabb, nem dicsőségesebb lett volna Balogh Lászlóval, a titkos antiszemita Leszkay Gyulával szemben?… Beszéljünk a székelyhídi dolgokról, hol a szabadelvű párt beengedett mindent, még az agrárizmust is. Egy kis lelkiismeretesség, az elvek szeretete mellett megtörténhetnék, hogy Tisza István grófnak és Hlatky Endrének a legkétségesebb küzdelmet kell megharcolniok, s hogy Belényesben felnőtt valami zavaros, de elég félelmetes ellenség?
És bizonyos jó bácsik, derék urak beszélni mernek „pártunk”-ról, „változhatatlan” elvekről, s hogy mind jól összefér a dicsőséges múlttal s az „új korszak áldásos tevékenységével”…
Ennyi elvtelenség, zűrzavar, gyávaság, megalkuvás bizony nem sok gyönyörűséggel tölthette el a mi szíveinket!…
Hát Nagyvárad?… A gönci* lobogó még itt bosszulhatta volna meg magát igazán, ha nem volnánk sokan klikkeken kívül álló, hű, önzetlen tagjai a szabadelvűségnek. Nagyvárad szabadelvű pártjának vezetősége jórészben egy érdekszövetkezet, mely leplezgeti s cifrázgatja magát nagy, ősz generálisunk köpenyegével… Itt egy Hoványi Géza ad leckét a szabadelvűségből s „közéleti erkölcstanból”. Itt stréber familiárusok törtetnek az élen – az érvényesülésért. És a többi, amit mind tudunk!…
Ha résen nem állunk, ha nem rángatjuk a vészharangot, a klikkek és stréberek miatt Tisza Kálmánt, a legnagyobb élő magyar politikust, a régi szabadelvűség igazi oszlopát kibuktatja Barabás Béla, akiről tudjuk ugyan, hogy szintén igaz szabadelvű, de akiről hisszük azt is, hogy ő maga visszalépne, ha arról lehetne szó, hogy Tisza Kálmánt kibuktassa…
…Állunk a nagy napok előestéjén szomorúan, s alig merünk hinni az előtolakodó reménynek, hogy Bihar vármegye ismét Biharország lesz, s itt fog megszületni a reakció reakciója, a régiből megújult, a réginél még erősebb, igazabb liberalizmus…
De higgyük, hogy valamiképpen meg fog születni, s ez a születés halálába fog kerülni a most vajúdó s szörnyszülöttnek ígérkező parlamentnek!…
NN 1901. október 1.
87. A nagy napok előestéjén. NN 1901. okt. 1. – vezércikk
* Eredetiben: genfi
Ady ettől a naptól társszerkesztője a NN-nak. A választások témája erősen foglalkoztatta, mert a szabadelvű párt degenerálódását is ennek tükrében bizonyíthatta legjobban. Ennek a cikknek a stílusa is Ady keze nyomát viseli magán: ilyen fordulatok, mint „pompásan megtetszett”; „édes, komikus dolog”; „az előtolakodó reménynek”; stb.
Nagyszalonta, Berettyóújfalu, Báránd, Bihar: ezekben a kerületekben a szabadelvű párt egyáltalán nem állított jelöltet. – Hosszúpályi ellenzéki jelöltje református pap: Marjay Péter. – Ide a párt egyik legkiválóbb tagját elküldték…: dr. Várady Zsigmond valóban megbukott a választáson. – Balogh László és Leszkay Gyula: nagyszalontai és berettyóújfalui Kossuth-párti képviselők. – Beszéljünk a székelyhídi dolgokról: a székelyhídi kerületben dr. Molnár Ákos ellenfele a szabadelvű párti, de agrárius érzelmű Szunyogh Zsigmond volt. – Tisza István Ugrán alig néhány szavazattal győzött (1005-tel 640-nel szemben) Lóránt Dezső budapesti hírlapíró ellenében. – Hlatky Endre: a nagyváradi szabadelvű párt elnöke Tenkén volt jelölt, és valóban megbukott. – Belényesen…: azért lehetett félelmetes az ellenség, mert Bartha Ferenc, Kossuth-párti jelölt több jegyző és bíró ellen panaszt emelt választási visszaélések miatt. Széllnek és Kossuthnak is táviratozott. – gönci lobogó: a genfi bizonyára sajtóhiba gönci lobogó helyett, és a Károlyi Sándor által a gönci levélben kifejtett agrárius elveket jelképezi. L. erről bővebben a Tisza Kálmán beszélt c. szept. 5-i cikk jegyzetét. – Hoványi Géza: a nagyváradi Takarékpénztár vezérigazgatója.