90. Tisza Kálmán megbukott

Ez a pillanat történelmi pillanat, és mi ebben a pillanatban egy darab történelmet zárunk le… Szent László király tere felé tódul Nagyvárad népe. Lobogó-erdőre vetik a fényt a lángoló fáklyák. Amarról Kossuth nótája zeng felénk, itt mámoros tömeg zajong, s ott fent az erkélyen elrekedt, diadalittas hang szól a hullámzó tömeghez [a] bekövetkező nagy győzelemről… Pereg a dob, trombita szól, huszárok érkeznek messzi bihari kerületből, hol föllángolt népszenvedélyt oltogattak. Filozófus, hideg eszű emberekre ráragad valami különös, csodálatos ittasság. A história szárnya lebeg el felettünk… E pillanatban, hacsak ránk nem szakad a csodák világa, bizonyos, hogy elbukott a tömeg jóvoltából egy óriás, hogy elbukott Nagyvárad, Bihar és Magyarország nagy, ősz Tisza Kálmánja…

Elbukott… Ki hagyta cserben? Mindenki… Ki harcolt ellene? Senki… Elbukott, s óh, nagy fájdalommal mondjuk: elbukott dicstelenül… A világ s az emberiség meg nem írott, de hatalmas törvénykönyvéből ellene kelt egy hitvány kis paragrafus, mely szól:

– Nem tűröm a gyengeséget, nem respektálom a leömlött időóceánt. Ezen a földön az erőé, ifjúságé s a harcé minden. Aki nem harcol, nem él…

És elbukott, és Magyarországon sok százezer ember azt zokogja most sűrű gyásszal:

– Hajh, leesett a mi fejünknek koronája. Szent haladás, szent liberalizmus meghalsz most már!…

– Emberek, siránkozók, zokogók megálljatok… Elkárhoztok, ha sírtok!…

Nem szerette fanatikusabb szeretettel senki az elbukott ősz óriást, mint szerettük mi… Szentléleknek lovagjai, vagy mi az ördögök volnánk, tollal rovogatva harcoló, az idők lelkét megértő emberek… Lapozzatok csak vissza a mi írásainkba: minden szavunk ima volt, amit Tisza Kálmánról írtunk. Ez az elbukott ősz óriás tette, hogy ma már van mit féltenünk, ez a férfiú csinálta meg ez országban a világosságnak világát. Őreá mi esküdtünk, őt istenítettük hibáiban is…

De ne sirassátok ám a szent liberalizmust nekünk!… Illetődjetek meg, mint mi megilletődtünk, de siránkozó gyávák ne legyetek…

Hát megbukott Tisza Kálmán!… Az istenek nem adtak örök ifjúságot, örök vezetést, örök dicsőséget senkinek.

…Mert úgy történt, hogy Magyarországon csakugyan ellene esküdtek a világosságnak. Mi pedig panaszkodtunk nagyon:

– Öröködbe, Uram, pogányok jöttenek…

Ő hallotta a mi panaszkodásainkat, de talán ereje nem volt. Hívtuk a sötétség legyőzésére a fiatalságot: nem volt fiatalság ő benne, sem törzse sarjában. Hívtuk az erőt, ő gyönge maradt. Harcolni kellett volna, ő nem harcolt. Fiatalság, erő és harc nélkül nincs élet, neki meg kellett buknia… Reményünk, hogy a reakció sötétségét ővele verjük vissza, már előbb meghalt. Nem a világosság aludt tehát ki, hanem az élet győzedelmeskedett…

Mert voltak itt sokan törpe, hazug szolgái az óriásnak. Ő nem tudta, mi éreztük, hogy törpék és gonoszak. A mi nagy szeretetünket, imádásunkat és hitünket Tisza Kálmán és a liberalizmus iránt e szorgos törpék kamatoztatták, s kamatok kamatjaként ráültek a nyakunkra…

De tovább megyünk. E törpék közt fekete is vala sok, kik így szólának:

– Vakok vagytok ti, hisz mi fehérek vagyunk, liberálisok s a Tisza Kálmán hívei.

Ezek a törpék, a Téged körülvett nagy imádásunknak szorgos kamatoztatói buktattak el Téged, ősz generálisunk.

Nem harcoltak? Harcoltunk volna mi a te nevedben! De törpéid hazug tehetetlenségét nem tűrte tovább Nagyvárad város polgársága. Ők jobban veszélyeztették a liberalizmust, mint a bevallott reakcionárius lovagok, akikkel – bizony mondjuk – el fogunk tudni bánni. És a nagy harcban, ha a harc eljönne, Nagyvárad a régi liberális lesz, s liberalizmusa erősebb, mint valaha…

E pillanatban hát egy darab história bezárult. Mélységes fájdalmat érzünk, de nem látunk katasztrófát. És mondják, hogy meghalt a régi szabadelvűség. Jó: meghalt. De az újat, a radikálisat, az alkotót várja Nagyvárad, Bihar s rengeteg ezre Magyarországnak!…

NN 1901. október 4.

Jegyzetek

90. Tisza Kálmán megbukott. NN 1901. okt. 4. 1–2. – vezércikk

A nagy Ady-vezércikkek közül való annak ellenére, hogy névtelen. Bizonyítékul talán elég a „szentlélek lovagjai” kifejezésre utalni, mellyel Ady többször illette az újságírókat. (A hétről. 1902. márc. 2. – AEÖPM III. 9–10., 287–88. és Levél az apámhoz. 1903. márc. 1. – AEÖPM IV. 44–46.; 314.), és ugyanilyen értelemben beszél róluk a Szent Lélek karavánja c. 1907-es versében is. S Ady maga mondja másnapi jelzett vezércikkében, hogy „elmondtuk már tegnap”. Fehér Dezső is Ady betűjeleivel közli az egyébként névtelenül megjelent cikket.

Tisza Kálmán a választásokon 820 szavazatot kapott, míg Barabás Béla 1108-at. Bukásához a klérus propagandája is hozzájárult. A Tiszántúl publicistája, dr. Krüger Aladár a függetlenségi pártnak volt vezetőségi tagja. – Szent László király tere felé tódul Nagyvárad népe: a választások helye a Fekete Sas szállóban volt, mely a Szent László térre nyílt.

Mj.: Ha (74.)




Hátra Kezdőlap Előre