Értsék meg a dolgot, szeretett atyánkfiai, bihariak és máshová valók, gyászolók és örömben tombolók, Pester Lloyd és Budapesti Hírlap: minekünk itt, Nagyváradon kutya bajunk sincs. Egy kis katzenjammert éreznek a győzelmi muri után a függetlenségi kortesek, egy kicsit szűkölnek a történelmi vagy nem történelmi nevű bihari fajmagyarok, letört néhány nagyváradi „közéleti tényező”. Ellenben a nagyváradi úgynevezett közvélemény már napirendre tért, mert éppenséggel nem volt ok rá, hogy magát izgassa…
|
*
|
Nagyváradon függetlenségi párt voltaképpen nincs is. Ellenben az az ezer választó, aki nem szavazott: majdnem egytől egyig liberális, sokkal liberálisabb, mint Széll úr. A Barabás-párti szavazók között van pár száz, akik hasonlóan szívvel-lélekkel liberálisak. Ne féltsék itt a liberalizmust. Nincs annak itt, Nagyváradon semmi baja…
Tisza Kálmán – elmondtuk már tegnap – megtagadta volt önmagát. Ha akkor, a bizony elérkezett tizenkettedik órában, leküzdi az ő lelkében mindig erős volt opportunus hajlamot, s híveivel szembefordul Széllnek s reakciós, sötét táborának, ha haza, Nagyváradra, szintén ilyen tisztító parancsot küld, s pártjából kihajíttatja, hogy repüljenek, a klerikális Hoványiékat s a többieket, s ha Tisza Kálmán nem követi a kegyelmes főfinánc példáját, s nem utasítja krumplilevesre a jogosan követelő tisztviselőket: ezer szótöbbséggel viseli ma Nagyvárad képét!… Méltóztatnak tehát most már tisztán látni a helyzetet?
|
*
|
A Kossuth-pártot liberális pártnak tartjuk, sokkal megbízhatóbbnak, mint a Széll pártját. Szokoly Tamás elnököt ugyan nem túlságos módon áldotta meg pártvezéri hivatottsággal a teremtő, de a hajdani liberális nagygyűlésen ő tartotta a függetlenségi párt lobogóját. Stern Hermann tisztelt, népszerű ember, Schütz kipróbált liberális ember, Adorján Emil dr., kit egy rövid nap faktorrá tett Nagyváradon, Halász Lajos egytől-egyig liberális emberek. A Kossuth-párt a magyar zsidóság jeles alakjainak segítséget nyújtott a parlamenti szerepléshez, amit a híres Széll-féle szabadelvű párt csak nagy kényszerűségből tett mindig. Barabás Béla dr. liberális, demokrata ember, s bizony talán bajainkban is több sikerrel fog eljárni, mint a Széll által gyűlölt Tisza Kálmán, akit az „új liberalizmus” gyomra minden megalkuvása ellenére sem szívesen vett be…
|
*
|
A függetlenségi párt szervezkedjék. Mi ezt szimpátiával fogjuk kísérni. Mert azt tudja – hisszük –, hogy nem mint párt győzött. Legelőször is most már szakítsa meg végleg az aula vidékéről valók fegyverbarátságát. Politikában – úgy mondják – az ördöggel is szabad szövetkezni. Ezek után azonban legyen vége a szövetségnek, mert különben a pártnak is vége lesz. Egy erős, radikálisan liberális ellenzéket mi igen szívesen látunk. Sokat tudna használni a helyi hatalmi klikk által* megmérgezett nagyváradi közéletnek…
|
*
|
A helyi klikk pedig letört… Hoványi úrék bankdespotaságának vége. Hoványi úrék megszűntek számítani… A nagyváradi közélet megtisztult. A tisztogatást tovább folytatjuk mi is. A polgársággal, s írjuk ki bátran: a zsidósággal nemcsak választás idején keresik a barátkozást a liberális megyei urak. Új alakulások lesznek. Lesz majd igazi szabadelvű párt, lesz liberális, radikális ellenzékünk, s nyíltan beszélhetünk a reakció híveivel is.
Nagyvárad nem érdemli meg sem a hálátlanság, sem a politikai éretlenség vádját. Ne tessék nekünk leckéket adni. Érettebb, intelligensebb polgársága nincs Budapestnek sem, mint a nagyváradi. A nagyváradi választás eredménye nem olyan szörnyű tragikum. Benne van az események logikus igazsága, s benne örvendeztet bennünket a nagyváradi választók intelligenciája, ereje és nagykorúsága. Hát ez az igazság!…
A. E.
NN 1901. október 5.
91. Reflexiók a bukáshoz. NN 1901. okt. 5. 1. – vezércikk – A. E.
* Eredetiben: állát
kegyelmes főfinánc: Lukács László pénzügyminiszter – krumplileves: Barabás kortesei azt terjesztették, hogy a fizetésjavítást kérő tisztviselőkről Tisza Kálmán azt mondta volna: egyenek krumplilevest. – Szokoly Tamás: a nagyváradi függetlenségi párt vezére. Földessy Gyula szerint tisztességes, de korlátolt politikus volt, minden bajt az „átkos Bécsnek” tulajdonított, a lapokban gyakran tették nevetségessé, amire rá is szolgált. Mikor Barabás Bélát 1906-ban több helyütt is megválasztották, köztük Nagyváradon is, a nagyváradi mandátumról lemondott. Ekkor Szokoly Tamást jelölték ezzel a jelszóval: „Egye fene, ha nincs más – Éljen Szokoly Tamás”. Így választották meg. – Stern Hermann: kávéháztulajdonos – Schütz Albert: ügyvéd, – Adorján Emil: becenevén Leander, ügyvéd, városatya. – Halász Lajos: újságíró. 1906-ban az ugrai kerület képviselője. Mindnyájan a nagyváradi függetlenségi párt vezető tagjai. – Az aula és vidéke: Schlauch Lőrinc bíboros püspök udvara. – Hoványi úrék bankdespotasága: dr. Hoványi Géza a Nagyváradi Takarékpénztár nevű legelőkelőbb nagyváradi bank vezérigazgatója volt.