93. A hétről

A nagyváradi élet egy kiváló, nagyeszű és nagyszívű alakjával ültem együtt, szörnyű üres, csendes vendéglő sarkában.

Delila előadásáról szöktünk meg. Az utolsó napokban elcsigázott, nagy váratlanságoktól megkínzott idegek nem bírták már a pazar élvezetet. Mikor Pataky úr nagy határozottsággal kijelentette, hogy lovagi szavára mondja: a márki meg fog halni – mi távoztunk…

Hogy ott ültünk, s valószínűleg egyforma színekben vonultak el még egyszer előttünk a közeli napok undokságai, tudja ördög, hogy jutott ez eszembe, pillanatnyi apropója nem volt, hogy kimondtam:

– Úgy kell lenni, hogy örök törvények szerint a siker mindig a középszerűséghez szegődik. A kiválóságok sikere abnormális, s valahányszor igazi kiváló ember láncolta magához a sikert, ebből az erőszakból előbb-utóbb tragédia lett…

…Komikus a „mondás”-okban utazó ember. Én is az lehettem akkor. De alighanem igazat szóltam…

Az ősz generális szörnyű tragikuma ezt bizonyítja ismét, mert az én mondásom nem egészen eredeti, s nem is új. Szávay Gyula tollát sok sertés győzte le. Ábrányi Kornél talán örökre le fog most már mondani a dicső nép kegyének kihasználásáról. A napi politika zsámolyszékéről csak egy kicsit keljünk magasabbra, mindjárt látjuk, hogy a reakció nemcsak vérvádat, butaságot termett, s nem csak mandátumokat koboz el, de csinál korszakokat, mikor a siker még kivételesen sem szegődik kiválóságokhoz…

*

Arisztokratának lenni szép, arisztokratának lenni jó. Mi újabb emberek, latájnerek, kereskedők s egyebek, abban a hibában leledzünk, hogy büszkélkedhetünk a magunk kényszerű demokrataságával.

Dehogy is vagyunk mi demokraták. Aki közülünk csak egy csöppet is ambicionálja magának a gondolkodás képességét, igen lenézi titokban a tömeget. Annál jobban lenézi, minél nagyobb tömegekkel van dolga. Én azt hiszem, a választások alatt megnövekedett az arisztokraták tábora. A tömegek domináltak ugyanis. És ujjongunk a Vázsonyi Vilmos dr. diadalának mindnyájan. Itt kiválósághoz szegődött csakugyan a nép-kegy s a siker. Magunkban azonban úgy gondoljuk, s a vakmerőbb íme, be is vallja: felséges vagy óh nép úgy magadnak, s felséges vagy és eltűrhető, ha szerencsés kezek használnak eszközként, de igen boldog óh felséges nép az, aki előtt egészen közönyös vagy!…

*

Valamelyik szombat alkonyatkor itt a vasárnapi vonal alatt szerelmet vallottunk a színpadi komédiának. Talán nagyon is szertelen, heves volt a vallomásunk, de igaz volt. És ma ismét csak azt mondhatjuk, hogy boldog ember, bölcs ember, aki be tud olvadni a festett világ istenien hazug s istenien igaz világába.

Maguk a hisztriók is érdekes emberek. Többnyire primitívek, s bennük a primitív emberek minden ösztöne s ismertetője: a kritikátlanság, az önzés, a nagy „ego” s az analizáló képesség teljes hiánya. De, akik érzik az összetett lelkek, éles szemek, örökös kétségek közt vergődés átkát, irigyelhetik a festett világ embereit, kiknek hitük van.

Dyb.

NN 1901. október 6.

Jegyzetek

93. A hétről. NN 1901. okt. 6. 1–2. – Tárca – Dyb.

Delila előadásáról szöktünk meg: l. Delila c. okt. 5-i cikkét a Függelékben. – Szávay Gyula tollát sok sertés győzte le: Szávay Gyula (1861–1935) költő, újságíró a győri kereskedelmi és iparkamara titkára elbukott Győrött. Vele szemben Hilbert Károly sertéskereskedőt választották meg. – Ábrányi Kornél talán örökre le fog most már mondani…: Ábrányi Kornél (1849–1913) író, újságíró két helyütt is fellépett: Lengyeltótiban, ahol azelőtt is képviselő volt, de a választás napján visszalépett, mert látta a biztos bukás jeleit, és azt hitte, hogy Dédesden, ahol szintén jelölték, több esélye lesz. De itt is elbukott. – latájnerek: a lateiner német szóból, latinos műveltségű értelmiségi. – És ujjongunk a Vázsonyi Vilmos dr. diadalának: Vázsonyit a budapesti Terézvárosban választották képviselővé. – Valamelyik szombat alkonyatkor…: l. A hétről c. szept. 15-i cikkét.

Mj.: Ha (78. részlet A siker mindig a középszerűséghez szegődik címmel)




Hátra Kezdőlap Előre