Egy budapesti lap tarka krónikái közt meséli a következőket:
Biharországban forrong a dzsentri. Ez a középosztály, amely Beöthy Ödönt és Tisza Kálmánt adta a nemzetnek, valaha országos nevezetességre emelte a vármegyét. Napbarnított, büszke fajta, telve ősi virtussal és modern műveltséggel – ez volt a Tisza Kálmán legintimusabb és leghívebb gárdája.
De hát változnak az idők, a dúsan termő dominiumok elsüppedtek a merkantilista világ zavarosaiban, és velük együtt enyészett el a híres dzsentri híres jelentősége is. Lappangva, észrevétlenül jött a változás úgy, hogy mintha álmukból riasztotta volna föl az embereket a hír:
– Tisza Kálmán megbukott Nagyváradon!
Voltaképpen bizony nem Tisza Kálmán bukott meg, hanem a bihari dzsentri. Amint ezt bizonyítja az alábbi kis történet is:
Évente egyszer lóverseny van Nagyváradon. Hosszú évek óta legnagyobb ékessége ennek Tisza István gróf, mert a könyvbúvó embernek látszó tudós a gyepen egyike a legjobb lovasoknak és úrkocsisoknak. Valóságos univerzális tehetség. Délelőtt elnököl, ármentesítő társulatok ülésén, gazdasági egyesületekben tart közgazdasági beszédeket, délután pedig megveri kardvívásban a vívómestereket, és megelőzi a versenygyepen a többi úrlovasokat.
Lóverseny után régi szokás szerint dzsentri-bál van a „Rózsabokor”-ban vagy a „Bazár”-ban. Tisza István ott is kitesz magáért. De az idén… hej, az idén nagyon szomorú volt ennek a bálnak a lefolyása. A dzsentri most is megtette az előkészületeket a mulatságra, de amíg a szolgák a nagyterem parkettjét fényesítették a táncos talpak alá, addig a másik teremben egy tizenhatterítékes bankettre terített asztalt a pincérsereg.
Emberemlékezet óta ez volt az első lóverseny-bál, amelyen nem vett részt Tisza István. De nemcsak nem vett részt, hanem tüntetőleg a szomszédos terembe hívta meg bizalmas vacsorára az ő grófi vendégeit.
A dzsentri tehát háborog, és a haragot szítja még az is, hogy egy hír szerint Tisza István így okolta meg ezt a különválást.
– Az olyan dzsentrire nincs szüksége, amelyik még Tisza Kálmánt se tudja megválasztani!
*
A budapesti lap históriájának némi alapja van. Nagyváradon s Biharban beszélnek is nagyban róla. Mi nagyon apró, kulissza-ügynek tartottuk. Hogy most a fönti krónikázás után foglalkozunk vele, oka az, hogy az esetbe megint „belepolitizáltak”, mint minden ügybe e kedves országban. Hát úgy áll a dolog, hogy a dzsentri és Tisza István grófék csakugyan külön tartották a magnum-áldomást. Az egyik társaságban valának: Szunyogh Péter alispán, Szunyogh Zoltán marjai birtokos és családja, Örley Kálmán képviselő és családja, Juricskay Zoltánné és leánya, Wertheimstein Alfréd és családja, Karácsonyi Aladár[né] grófnő leányaival, Beöthy Pál és neje, Miskolczy Barna és családja, Telegdy József orsz. képviselő és családja, Szokoll József kapitány és neje, Kubinyi György huszárkapitány cs. és kir. kamarás és neje, Meskó Boldizsár és neje, Pallay Lajos és József stb., stb. A bihari-nagyváradi dzsentri társaság.
A másikban: Tisza István és Kálmán grófék, gr. Zichy János, gr. Keglevich, gróf Hoyos, gr. Orsich, N-Bölöny Józsefék, báró Kemény s a lóverseny többi mágnás-vendégei…
Mi magánmurikhoz reflexiókat nem fűzhetünk. Csak ennyit: ha Tisza István gróf csakugyan tüntetni akart a dzsentri ellen, akkor Tisza István gr. feledékeny is, egy kicsit hálátlan is, és jobb úrlovas, mint politikus… Ez egyetlen reflexiónk is csak azért, mert Tisza István még mindig több vagy kevesebb a grófnál: a közélet, a politika embere, kinek tettei sokunkat érdekelnek…
NN 1901. október 24.
109. Tisza István és a bihari dzsentri. NN 1901. okt. 24. 5.
A budapesti lap krónikájához fűzött fanyar reflexió minden bizonnyal Ady műve. Jelzi annak a folyamatnak kezdetét, melyben végképp elszakadt a Tiszáktól.
Beöthy Ödön (1796–1854): ellenzéki liberális reformpolitikus. 48-ban erdélyi kormánybiztos. A szabadságharc bukása után emigrációba ment. Hamburgban halt meg, és meghagyta, hogy holttestét sohase szállítsák haza. – Rózsabokor: híres nagyváradi vendéglő volt. Tisza Kálmán tiszteletére itt rendezték a vacsorákat, ha Nagyváradra jött. – magnum-áldomás: rendezvényt, szertartást stb. követő lakoma. – Juricskay Zoltánné: előkelő földbirtokosnő. – Wertheimstein Alfréd: ny. ulánus-kapitány, Bihar megyei földbirtokos, lányát később egy Rothschild vette feleségül. – Miskolczy Barnabás: királyi közjegyző – Meskó Boldizsár: Örley Kálmán országgyűlési képviselő veje, a Friedrich Wilhelm biztosító társaság tisztviselője. – Pallay Lajos: ügyvéd, a szabadelvű párt egyik vezető tagja. – N. Bölöny József: (Nagy-Bölöny): ugrai nagybirtokos, képviselő, felesége Nedeczky Ferike, Deák Ferenc nevelt lánya. Bölöny József a kolozsvári Nemzeti Színház intendánsa volt, népdalokat írt, és igen szoros barátságot tartott fenn a Tisza családdal. A harmincas években hunyt el, és mint gyermektelen ember, birtokát azzal a kikötéssel hagyta Tisza István unokáira, hogy vegyék fel a Tisza-Bölöny nevet. De az unokák a hagyatékot nem fogadták el, és így a végrendelet értelmében az a Nemzeti Színháznak jutott.