Volt a franciáknak egy ragyogó, nagynevű, agg történetírójuk, egy történelmet író poéta, aki fehérhajú aggkorában feleségül vett egy ifjú szűzet. Nászukhoz az egész grande nation tapsolt, s páros életük boldogságáért imádkozott minden becsületes szív. Aztán a fehér liliom-karok közül elvitte a csontkezű halál a halhatatlan aggot. Az asszony pedig vőn az ő ifjú fehér testére örökös gyászruhát. Leélte földi napjait az ő halott férje szent kultuszában… És áldatik a franciák között a hatalmas, fajának nagy dicsőséget szerzett férfiú emléke, de vele egyenlőképpen áldatik élete őszének megaranyozója, egyik kristalizációja nemének s szent megnyilvánítója az örök női-nek, melyről Goethe énekelt…
|
Szép, szép… De tudjátok-e, hogy Jókai kálvinista volt, kinek talán egyik istentelen őse a gályán sorvadt el? Tudjátok-e, hogy ezt milyen nehezen bocsátották meg neki?
Hát illett-e, kellett-e e szörnyű bűnre még szörnyebbet követni el? Illett-e feleségül venni neki egy zsidó leányt?…
Az élet folytonos megalkuvás. Az adott körülményekkel számolni kell. Magyarországon ma az adott körülmények olyanok, hogy olyan kettős bűnt, mint a Jókaié, elkövetni nem szabad!… Mi ezt íme bevalljuk. Miért nem merik gyűlöletük és bosszújok okát bevallani az érdekeltek? Mi szükség van az I. Jókainé és II-ik Jókainé-féle farizeuskodó szembeállításra? Egyébként nagy elődjük van a botránkoztatóknak. Petőfi sohse tudta megbocsátani a Jókai első házasságát. De Petőfinek jogcíme is volt ehhez és oka is volt!…
*
Ott tartunk ma már, hogy még itt, a vonal alatt sem lehet kipihenni magunkat a politikától.
Ma már nálunk semmi sem történhetik, amibe meg ne találhatnók a gyűlölködés és békétlenség rontó, durva kezét. Fodor Gyula dr. a múltkori levelében csak kerülgette a forró kását. A kása azonban forr még a városatyaválasztásoknál is. Hogy kinek a száját égetheti meg, annak a jósolgatása már csakugyan nem tartoznék ide az apró szívdrámák, tragédiák, mesék és versek lefoglalt terrénumára. És meg miért legyünk mi Cassandrák, kiknek olyan gyakran szokott igazuk lenni.
*
A lelkünk is pihen, ha a teátráliákra térünk. Milyen jó, hogy a Székely Irén nagy művészetét még nem bírálják agrárius szempontból. De szép, és de hálásak vagyunk, hogy Cyranót a legultrább merkantilisták is gyönyörűséggel szavalják. Milyen lélekemelő szent egyesülésben várja Küry Klára hangversenyét egész Nagyvárad. Tisza-pártiak, Széll-pártiak, Barabás-pártiak és mindenféle pártiak.
Hálásak vagyunk színészekhez és színházakhoz egyaránt. Az irodalom már majdnem teljesen felekezetek szerint osztályozódik. A színészeknél és színházaknál még nincs „kir. kat. operaház”, „ev. ref. népszínház”, „ort. izr. önsegélyző vígszínház”, stb., stb. Még nincs. És ezért mi olyan hálásak vagyunk. Magyarországon már ilyenek is bátran lehetnének!…
*
Dér és fagy és hó és szenzációk. Gőzerővel és ködben vágtatunk be a télbe… A celziusok amint nőnek: erről is, arról is gyülekezik táborba a szánalomraméltók serege, és mi megdöbbenve kiáltunk fel: hajh, a nyomor csak nőni tud!…
Áldassék azoknak minden cselekedetük, kik egy idő óta messzebb tartanak ez ámuló kiáltásnál. Budapesten már az ingyen kenyér, ingyen melegség mellett, összefonnyadt gyermekeknek ingyen tejet is adnak. S Nagyvárad tavaly is legelőbb értette meg Budapest után az irgalmasság szavát. És bűnbánóan ismerjük be, hogy az irgalmasság e derékjei sem ismerik a vallásokat, csak a haladó humanizmus vallását. És megcsapja szívünket a hit ereje: A világ mégiscsak halad, s az emberek jobbak lesznek, egymást szeretőbbek. Már az ingyen tej-nél tartunk. Világosság Istene! micsoda haladás ez a pénzért árult bűnbocsátó céduláktól.
(ae.)
NN 1901. november 10.
121. A hétről. NN 1901. nov. 10. 1–2. – (ae.)
Volt a franciáknak egy ragyogó, nagynevű, agg történetírójuk: Jules Michelet (1798–1874), a nagy francia forradalom történetírója. – Az örök női, melyről Goethe énekelt: a Faust II. részének utolsó jelenetében mondja a kórus: „az örök asszonyi emel magához” (Kálnoky ford.) – A versidézet Adytól való. Az eredeti versben Ne bántsátok olvasható a Ne sértsétek helyett (Nászutazók. 1899. szept. 16. – AEÖV I. 148.) – Fodor Gyula dr. a múltkori levelében…: Fodor Gyula dr. a NN. nov. 5-i számában levelet intézett a NN szerkesztőségéhez, melyben közli, miért nem lehet városatya, noha felvették a jelöltek listájára. 1) mert ügyvéd, 2) mert zsidó 3) nincsenek családi összeköttetései, 4) nem tartozik klikkhez, 5) rossz helyen lakik Olasziban, 6) nem korteskedik maga mellett, 7) a bennlevők választassanak meg újra szerzett jogon. – ingyen tej: a szabadkőművesek nyomorenyhítő akciója.
Mj.: Ha (89. részlet Ne érje gáncs a nászok nászát címmel), PI (I. 190.)