126. Kecskeméthyék

A generalizálást, a dedukciókat, az öreg frázisokat rendszerint és mindig és gyöngéd figyelemből azok számára szoktuk meghagyni, akiknek nehezükre esik a gondolkozás. Tehát a többek között ezeket is ahhoz a hagyaték-tömeghez kívánjuk csatolni, melynek alapját Heine vetette meg a világ klerikálisainak javára.

És mégsem tudunk ez alkalommal lemondani arról a gyönyörűségről, hogy egri Kecskeméthy Győző úr és kuruc esetéből el ne mondjunk néhány rövid dolgot.

Az egyre hatalmasodó magyar klerikalizmus behálózta a zsenge, tejes-kukorica agyvelejű ifjúságot. Behálózta, elvadította, megrontotta. Kicsalta a fórumra, fegyvereket adott a gyermekek kezébe… És a kiskorú, szegény, vak gyermekek serege megzavarodottan kezdett hullámozni, országot restaurálni, erkölcsöt építeni, keresztet menteni, zsidót ütni[.]

Régibb munkája ez már a reakciónak. Takács Zoltántól egri Kecskeméthy Győzőig a félrevezetett diákok mindig üldözték a kozmopolitizmust, az erkölcstelenséget, a nemzetietlenséget, a hazátlanokat és lelketleneket. Takács Zoltántól Kecskeméthy Győzőig a megrontott ifjúság nemzeti kaszinóbeli, feudális urakhoz, selyem reverendákhoz dörzsölődő vezetői mind-mind eljutottak oda, ahova a gonosz gyűlölködés és hülyeség vezetni szokott.

Istenem, hányszor remegett meg a szívem magamnak is a kétségtől, mikor Kecskeméthyék átkaikat dörögték eget verő lángolású beszédeikben a Szemere Miklós asztaltársaság, keresztény nagybizottság lakomáin és egyéb lakomákon! Mikor rút szibarita vázaknak kereszteltek bennünket e tüzes lelkű ifjak! Hányszor remegett meg a szívem a kétségtől: vajon nekem van-e igazam, ki közönséges télikabátot hordok vagy Kecskeméthyéknek, kik ujjatlan kuruc szűrt viselnek?!…

És mégiscsak nekem van igazam. Kecskeméthy is ujjas szűrben szökött meg. És ha következetesen nemzeti maradt Kecskeméthy Győző, ennek a szűrnek ujja be van kötve, s benne viszi a deficites Budapest kis félmillióját…

De mi lesz most már a nagy misszióval? A nagy misszióval, melynek lelke Kecskeméthy volt? Mi lesz a hon keresztény alapokra leendő fektetésével? Mi lesz a nemzeti géniusz feltámasztásával? Mi lesz az erkölcsök megtisztításával, a kuruc-brigáddal, a nagy nemzeti ideálok megvalósításával?

Óh szörnyűség, hogy a nemzetek életében milyen kis dolgok bírnak tragikus, fátumszerű befolyással! Óh szörnyűség, hogy mit tett Győri István. Mert ha Győri István óvatos, Kecskeméthy nem dézsmálja meg a táskát, s nem hagy itt bennünket nagy bizonytalanságban a nagy missziók legelején!…

Ki pótolja most e nagy missziók lelkét? Van-e még vajon Kecskeméthyje a nemzet-mentő ifjúságnak?

…Valójában pedig fáj, nagyon fáj nekünk ez a gúnyolódás… Érezzük a nagy szégyen súlyát, mely sok száz jobb sorsot érdemlő, félrevezetett fiatal ember lelkét kell, hogy most betöltse.

Csak látná be már végre minden ifjú ember, akár pelyhes állú egyetemi, akár másféle ősz-szakálú gyermek, hogy ami a klerikálisoktól jő, az mind bűn, butaság, rosszaság és veszedelem…

Ady Endre.

NN 1901. november 16.

Jegyzetek

126. Kecskeméthyék. NN 1901. nov. 16. 1. – vezércikk – Ady Endre

ahhoz a hagyaték-tömeghez kívánjuk csatolni, melynek alapját Heine vetette meg a világ klerikálisainak javára: Testamentum c. versében Heine ironikusan végrendelkezik a római egyház javára. – egri Kecskeméthy Győző úr kuruc esete: Kecskeméthy Győző klerikális diákvezér ügyes trükkel elvette egy Győri István nevű hivatalszolgától a főváros félmillió koronáját tartalmazó táskát, és a pénzzel Amerikába szökött. – Takács Zoltán: jogászkorában a keresztény ifjúság ünnepelt vezetője volt, s rövid egy-két évvel a doktorátus után pénzhamisításon kapták rajta. – Szemere Miklós asztaltársaság: az egyetemi ifjúság Nemzeti Pártja 1901 tavaszán a Keresztény Ifjúság Nagybizottsága címet vette fel. A keresztény nagybizottság 250 tagja közül 1901. május közepén mintegy harmincan, külső tagokkal kiegészítve megalkották a Szemere Miklós asztaltársaságot. – rút szibarita vázaknak: utalás Berzsenyi A magyarokhoz (Romlásnak indult…) c. verse egyik fordulatára: „szibarita”: elpuhult ember. – Mi lesz… a nagy nemzeti ideálok megvalósításával?: a budapesti Stephanaeum nyomdájában jelent meg a Nemzeti ideál c. brosúra Köpösdy Dezső és társai szerkesztésében; „kibocsájtja 1000 magyar ifjú”. A fedőlap jeligéje: „Istennel hazáért, királyért!” Mottó: „Jelszavunk oly Magyarország, melynek alapja a keresztény vallás, támasza a nemzeti érzés, s polgárai szívvel-lélekkel magyarok”. Az egész kiadvány frázisos hangoztatása a klerikalizmus, sovinizmus, fajiság, magyar imperializmus gondolatkörének. A társaságnak a politikusok között Szemere Miklós, az úrlovas, a Nemzeti Kaszinó, a bécsi úri kártyabarlangok hőse volt a patrónusa.

Mj.: Ha (101.), FL (104.), Na (28.), Vp (44.), PI (I. 194.), Pi (R 71.)




Hátra Kezdőlap Előre