128. A hétről

Valamelyik erdélyi nagyasszony százhúsz évvel ezelőtt levelet írt egy nyíri barátnőjének. A levélben rendkívül elmés, régi magyar úriasszonyi módon, közvetlen hangon tesz néhány elmés kiszólást az ő sivár, léha koráról, melyből kifogyott a szeretet, derű és melegség. Mióta gondolatait papirosra tudja róni az ember, bizony egyebet sem tesz. Panaszkodunk, hogy kezdetben vala az éden, s utána jött és maradt a bűn. Hogy az aranykorszak vasra változott. Hogy melegtelen, sivár, derűtlen a jelen. Egyebet sem teszünk és írunk a panasznál… És egyéb fegyverünk sem volt és nincs most se a hitnél. Hiszünk abban, hogy minden megváltozik. A panasz és a hit végig fogja kísérni haláláig az emberiséget, s a Madách eszkimója haldokolva arra fog gondolni: milyen szép világ volt, mikor több volt a fóka, s milyen szép világ lesz, mikor több lesz a fóka. Mert kezdetben vala az éden, s utána jött a bűn, s a bűn után mindig csak jönni fog ismét az éden…

*

Azt a bizonyos, „régi jó világot” már kompromittálni sem kell annyira kompromittálták. Az éden hite is igen gyöngécske már. A másik hit azonban nem gyöngül: a változás jobb lesz. Ez a kis rögeszme teszi pokollá és mulatóhellyé e földet, termeli a bölcseket és bolondokat, az erényeseket és bűnösöket, mindent, mindent… Dési Géza dr. a múltkor az ő varázsos hangjával keltette életre a köveket, s az ő írása klasszikus kifejezése volt a múlt és a jövő között örökösen töprengő emberi lélek sorsának, a panasznak és a hitnek…

*

A múlt nem volt jobb, mint a jelen. De a jövőről már ezt sohsem merjük állítani. A jövő – ezt mi annyi szeretetreméltósággal hisszük csupa igazság, szeretet és boldogság lesz. Elmúlik a nyomor, a betegség kínja, a gyűlölet, a butaság, az embertelenség, a katonaság, a zsarnokság, a kontárság, a vámpanama, a néppárt, a pótadó és minden egyéb csapás…

*

Eljön az idő – és hogy az aktualitás kötelességének is eleget tegyünk -, mikor Magyarországon is divatba jön a nagykorúság. Mindenféle politikusok nem fognak mindig csak gyermekeskedni. Eljön az idő, mikor a zálogházasdi játék nagyon komoly játék lesz. Eljön az idő, mikor egy pár budapesti lap nem fogja a budapestinél sokkal komolyabb és előkelőbb vidéki kritikát bírálni merni, míg ő maga primadonnácskák éjjeliszekrényébe is belekotorász. Majd akkor a deficites fővárostól ifjú klerikális vezér nem lophat félmilliókat. A Timonok vizsgadíj nélkül vizsgáztatnak. Nagyvárad költségvetése fölött nem siklanak el két-három órácska alatt. Százkilencvenhat jelöltnél kevesebb, de érdemesebb jelentkezik harminc és egy pár városatyaságra. Sok minden másképpen lesz, csak lesni kell reá!…

*

Különben pedig ideiktatjuk a hét legnagyobb kontrasztjainak egy ici-pici percentjét:

A szédelgő Wallburg br. esetéről naponként két hasábot írtak a lapok, az ingyen kenyérről két sort.

Sauer-Csáky gróf Hofrath becsapta az aranyóráját, s kiváltotta mindjárt, sok-sok ezer ember elvitte a zálogházba utolsó vánkosát, s tudta, hogy nem tudja kiváltani soha.

Egri Kecskeméthy Győző harcolt a nemzeti ideálért, s félmilliós sikkasztó lett egy huszadrangú brettli-némberért.

San-Toy előadásán éhes szemű habitüék kidülledt szemmel, ragyogó arccal néztek és hallgattak „egy kicsi, két kicsi, 'rom kicsi, négy kicsi, öt kicsi, hat kicsi nőt”, távolabb három utcával éppen akkor mentettek ki a lángok közül „egy kicsi, két kicsi, 'rom kicsi…” harminchárom apátlan, anyátlan szegény kis árva gyermeket…

Cyrano de Bergerac minden volt és semmisem. San-Toy minden, csak nem színdarab. Cyrano elbukott, mint ember és Nagyváradon, mint színdarab is, San-Toy diadalt aratott és közönséget.

Nagyváradon városatya-választás lesz, s van vagy két ember, aki nem jelölt…

Elég is tán a kontrasztokból. Mert ha harmóniát kívánnának, abból keveset tudnánk…

(a.)

NN 1901. november 17.

Jegyzetek

128. A hétről. NN 1901. nov. 17. 1–2. – Tárca – (a.)

Dési Géza dr. a múltkor az ő varázsos hangjával keltette életre a köveket…: a NN okt. 27-i számában Dési Géza vezércikke jelent meg Amiről a kövek beszélnek címmel. Ebben előbb elégikusan elsiratja a múltat, majd felsorolja annak bűneit. Az új városházáról pedig a következőket írja: „A mi városunk háza legyen a haladó, javuló, szépülő világnak üdvöt adó meleg háza!… S akik benne vezetendik a köznek életét, legyenek gondolkodó, érző, a haladás eszméi iránt fogékony, szabad szellemű egész emberek. Értsék meg a fejlődő élet igazságait, s igyekezzenek minden jóakaratukkal és képességükkel arra, hogy a közéletet a világosság jegyében vezessék, hogy nemcsak szép, de jó is legyen ez az új világ, s ne csak a ház legyen új, de a benne élő szellem is. Majd azután, ha az új kövek beszélnek, erről beszéljenek, azt hirdessék, a szavuk legyen igaz és áldás!” – Majd akkor a deficites fővárostól ifjú klerikális vezér nem lophat félmilliókat: l. Kecskeméthyék c. nov. 16-i cikket és jegyzetét. – A Timonok vizsgadíj nélkül vizsgáztatnak: Timon Ákos jogász professzor és még néhányan a jogi karon a vizsgákra jelentkezőket többször is elbuktatták, hogy minden alkalommal vizsgadíjat kapjanak. (A jogi karon hétszer is neki lehetett menni az alapvizsgának.) A NN nov. 15-i száma közli, hogy Bischitz Andor joghallgató inzultálta a pesti egyetemen Timon Ákost, aki egy vizsgabizottság élén húsz közül tizennyolcat elbuktatott, mert a vizsgadíjra utaztak. (A bizottság tagjai Timon Ákoson kívül Schwarz Gusztáv és Mariska Vilmos voltak.) – Nagyvárad költségvetése fölött nem siklanak el két-három órácska alatt: Nagyvárad költségvetését félig üres terem előtt tárgyalták előző nap három óra alatt. Alig volt hozzászóló. Ekkor fogadták el többek közt a színház fenntartási költségeit is. – A szédelgő Wallburg báró esete: báró Wallburg Ernőt, néhai Ernő, Habsburg főhercegnek morganatikus házasságból származó fiát, zsarolásért és csalásért feljelentették. A rendőrség letartóztatta. A nov. 17-i NN jelentette, hogy fölmentették. Szabadon bocsátása után főpincér lett egy budapesti kávéházban. – Sauer-Csáky gróf Hofrath becsapta az aranyóráját: a PH 1901. nov. 13-i, Király a zálogházban c. cikkben olvashatjuk: „Bécsben kedden délelőtt ment végbe a zálogletétel és árverező hivatal új épületének zárókőletétele a király jelenlétében. A király szemléje közben megemlítette, hogy ő nem tudja, hogy mi az eljárás a zálogházban, de nagyon kíváncsi rá. Olyan közönséget, mely ezt az eljárást legjobban demonstrálhatta volna, nem bocsátottak be. Tehát Sauer-Csáky udvari tanácsos kivette aranyóráját, s annak rendje-módja szerint becsapta a zálogházba.” – Egri Kecskeméthy Győző…: l. Kecskeméthyek c. nov. 16-i cikket és jegyzetét. – San Toy: Sidney Jones operettje – akkor mentettek ki a lángok közül… harminchárom… árva gyereket: előző este fél 9-kor leégett a nagyváradi Erzsébet leányárvaház. A gyerekeket kimentették.

Mj.: Ha (102. részlet Hiszünk abban, hogy… címmel)




Hátra Kezdőlap Előre