Hogy is mondjuk csak: tegnap olyan történelmi este volt. Csupa komor hidegség, ósdiság, penészszag áradt felénk a színpadról. Ennyiben volt az este történelmi s annyiban, hogy Lecouvreur Adrienne-féle darabok a színpad történelméhez tartoznak már, s a történelmet a mi napjainkban, mikor a történelmi érzék olyan kevesünkben van meg, kár megboldogítani. Elég bajunk van úgyis A vasgyárossal, a Szegény ifjú történetével s a többivel, melyek[et] a nagyközönség örök, becsületes naivsága a műsoron tart. Különben pedig K. Hegyesi Mari asszony játszotta a rémdráma címszerepét. Nagyon szép volt, nagyon-nagyon szép és olyan hideg, mint egy darab meg nem értett történelem, vagy hogy néhai való poétától idézzünk – mint Montblanc meghatva. De hatást mégis tudott nem egy helyütt kelteni e nagyon szép és nagyon tehetséges asszony. Akarata nem egyhelyütt le tudta győzni a darab lelketlenségét s önnön-hidegségét: ilyenkor tapsvihar, meleg, hosszantartó és hatalmas zúgott felé. A szépszámú s disztingvált közönség tudta értékelni, mit tesz az: Lecouvreur Adrienne címszerepében nehéz akarat árán szívekhez férkőzni. Az előadás – mint mostanában mindig – gondos és szebb feladatokra méltó. Igen intelligensen segédkeztek K. Hegyesi asszonynak E. Kovács Mariska, Kacziány Viola, Kulinyi Mariska, Krasznay és Pataky.
NN 1901. december 4.
140. Lecouvreur Adrienne. NN 1901. dec. 4. 5. – Színház
A néhai való poéta – Vajda János – ugyanilyen jelzővel jelenik meg Ady későbbi versében: Néhai Vajda János. De a rövid, velősen tömör, markánsan erőteljes színikritika stílusa is Adyra vall.
Lecouvreur Adrienne: dráma 5 felvonásban. Írták Scribe és Legouvé, ford. Csepreghy Lajos és Egressy Béni. – A vasgyáros: Georges Ohnet francia írónak a századforduló idején rendkívül népszerű színdarabja, mely hasonló című regényéből készült. – Egy szegény ifjú története: Octave Feuillet színdarabja.