141. Harc

Szerettük volna látni, hallani azt a harcot. De szép, de új lehetett. Föláll, büszkén kardot emel a levente. Üt, tör, zúz, öl, vág százak között ezer ellenség ellen egymagában. Vázsonyi Vilmos harca a jobb, világosabb idők reményét ébresztette föl mindnyájunkban, kik már kezdtünk kétségbeesni. Bizony nagyon megremeghetett tőle a múlthoz való ragaszkodás, a kicsinyesség, a gyöngeség, a konvenció, a sablon, a lágygerincűség, a gyűlölség, a butaság, s minden, minek hajléka a magyar parlament. Első vitéze már megvan az eljövendő, jobb intelligensebb kornak, s az első rés is megvan már a sötét vár kapuján. Ma nekünk pedig újra erőt nyert a hitünk, hogy beteg országon, beteg társadalmon egy kúra segíthet csak, a radikalizmus.

NN 1901. december 6.

Jegyzetek

141. Harc. NN 1901. dec. 6. 2.

A névtelen cikk minden bizonnyal Adyé, ezt bizonyítják a Vázsonyi iránti lelkes hang és a jellegzetesen adys ige-, jelző-, főnévhalmozás.

Vázsonyi a parlamentben erős ellenzéki hangú beszédet mondott. Beszélt a Nemzeti Párttal való fúzió ellen. Rendszerváltozást sürgetett. A választójog kiterjesztését, az egyesülési szabadságot igényelte, és hogy a kormányban ne legyen népiszony, mert ez ölte meg egész Európában a szabadelvűséget. Meg kell törni a korrupciót. A kormány bűne, hogy még az egyetemi ifjakat sem tudja megfegyelmezni. A felekezeti béke feldúlásáért a néppártot okolja. A szabadelvű párt erősen konzervatív, megfojtják a szabadelvűséget a pártban. Széll pártja nem a Deák Ferencé, hanem a Taaffe grófé (osztrák miniszterelnök).




Hátra Kezdőlap Előre