148. A hétről

A babonás miszticizmusra hajlandóságnak, a szentimentális ellágyulásoknak napjai tartanak most egészen karácsonyig. Ezek a napok rendesen eseményesek s elevenek, de e napokban mégis valahogyan másképpen látjuk a dolgokat, mint egyéb időkben. Úgy kell valóban lenni, hogy így karácsony előtt szinte hajlandók volnának egymást szeretni is az emberek. De hajh, csak a hajlandóságnál maradunk meg, s a miszticizmus keresése és az ellágyulás is csak olyan talmi nálunk.

*

Nagyváradon a városatya-választások betlehemesdijét játszottuk, s játsszuk egészen ma délután négy óráig. Ne csúfolják a moderneskedők Gárdonyi Gézát. A mi közéleti küzdelmeinkben is több van a betlehem-játékok naivságából, mint a dramaturgia fejlett tudományából. A nagyváradi városatya-választások mutatták meg ezt. Értjük és valóban szép, hogy a közért annyi derék ember kívánja magát föláldozni, de bármilyen vitális nagy kérdés is, hogy városatya legyen X. avagy Y. urakból, talán túlságosan nagy a láz, amellyel ennek az eldöntése történik, amint túlságosan nagy a színpad arra, hogy rajta pásztorjátékokat mutassanak be. De azért Gárdonyinak van igaza. Nekünk súlyos problémák valójában, igazában nem kellenek. Nekünk betlehemesdi kell és városatya-választás.

*

Bár a nagyváradi párbajellenes népgyűlés óta volt már egy féltucat lovagias ügy Nagyváradon, hogy egészségesebb fölfogások kezdenek hódítani, letagadni nem lehet. Vezércikk-stílusban úgy beszélnek e változásról, hogy megmozdult a „negyedik rend” is. A negyedik rend megmozdulása majdnem veszedelmes lesz. Ha Ivánka Oszkár belelő Csávolszkyba, egy óra leforgása alatt kész vérfürdő Budapest. Ez a szörnyű lehetőség térítse észre a klerikális okvetetlenkedőket s a reakció híveit. A „negyedik rend” vérengző és lázadó mániája nagyon szomorú és nagyon veszedelmes. Jó lesz ezt a mániát okvetlenkedésekkel nem táplálni.

*

Nagyváradon nyaranta sincsen német orfeum. Nincsen, mert nincsen szükség reá. Budapesten sok a német zengeráj. Lehet, s kell is gyomlálni belőlük. De az „ezer ifjú”-t nem a német szó sérti. Mikor a kereszt-hecceket csinálta az „ezer ifjú” – még akkor Győző brigadéros volt – a német-osztrák egyetemek klerikális ifjúságának üdvözlő sürgönyeire nagyon büszke volt. Nem a német fáj a magyar ifjúságnak.

Üti a német köntöst, ott ahol zsidót vél benne találni. Hanem egy helyütt meglakoltak. A német visszaütött. A klerikális, ifjú koponyák közül betörött egynéhány. A német zengeráj Robinettijei bebizonyították, hogy ők a nemzetközi klerikális köszöntésre tudnak magyarosan felelni.

*

A zengerájok helyett talán a színházakért fájhatna a nemes ifjak feje. Mondják, akik ismerik az állapotokat, hogy az egész vidéki magyar színészet válságokkal küzd, de a budapesti színházak is csak éppen tengenek.

Hogy Nagyváradon így van, azt mi tudjuk és látjuk. A színház üres, nap-nap után. Nincs pénz, ez a legfőbb ok, s nem az, amit sok öncsinált színháztekintély összehord.

Valamit tenni kellene. A nagyváradi színháznak deficit lesz a kriszkindlije, s ez a karácsonyi ajándék már régen nem meglepetés. Hanem az állam és a város nem késhet sokáig a maga kriszkindlijével. A szubvenciót meg kell adniok, ha mindjárt karácsony után is.

*

Egyebekben pedig karácsonyelőtti ellágyulással kívánjuk mindenkinek, hogy a legjobban várt ajándékhoz jusson. Mandátumhoz minden városatya-jelölt, szubvencióhoz a színház, villanyvilágításhoz a legsötétebb külvárosi utca is. Karácsony táján hajlandók az emberek egymást egy kicsit szeretni. Ez a kis hajlandóság szálljon meg mindenkit. Tíz-tizenkét napig ne akarjon mamelukot ölni Szokoly Tamás; recepciót visszacsinálni Hoványi Gyula. Tíz-tizenkét napig bízzunk a közúti társaságban, s szavazzunk bizalmat Hlatky Endrének. Kevesebb őszinteséget tanúsítson Friedländer Samu dr., s találja meg a kasszadarabját a színház. Szóval szűnjenek meg az afférok és egyebek. Folytatásuk következzék majd csak karácsony után.

(–b.)

NN 1901. december 15.

Jegyzetek

148. A hétről. NN 1901. dec. 15. 1–2. – Tárca – (– b.)

Ha Ivánka Oszkár belelő Csávolszkyba…: Csávolszky parlamenti képviselő, a munkanélküliek érdekében tartott felszólalása alatt kiáltotta közbe Ivánka Oszkár szabadelvű képviselő az előző cikkben idézetteket: „Micsoda svindlerség a népet lázítani. Micsoda svindlerség a népnek igazat adni.” Ezért Csávolszky provokáltatta Ivánkát. Az ülés alatt a munkanélküliek a parlament előtt tüntettek, és attól lehetett tartani, hogy ha Csávolszky megsebesül, nagyméretű zavargások lesznek. A párbaj aztán vér nélkül folyt le. Csávolszky fegyvere csütörtököt mondott, Ivánka pedig nem lőtt. – Budapesten sok a német zengeráj: a PH dec. 14-i számában Az elvert kuruckodó joghallgatók címmel olvashatjuk, hogy „A kuruckodó brigadérosok–jogászok rendszeresen provokálnak az orfeumokban. 13-án a Király utcai Tátra kávéházban jártak. A mulatót fölszerelték markos emberekkel, mert tudták, hogy jönnek a diákok. Hat ifjú jött be a kávéházba, ezeket összeverték, s a segíteni akarókat… nem engedték be.” – „ezer ifjú”: l. erről a Kecskeméthyék c. nov. 16-i cikk jegyzetét. – Győző brigadéros: Kecskeméthy Győző is a kuruc brigád tagja volt. – Robinetti: híres korabeli birkózó volt. – kriszkindli: karácsonyi ajándék, meglepetés.




Hátra Kezdőlap Előre