A nagyváradi latin szertartású káptalan főtisztelendő, nagyságos és méltóságos tagjai gratulálhatnak önmaguknak. Mától kezdve nincs köztük „mihaszna”, nincs köztük „ingyenélő”. Ítéletben kimondta a tekintetes törvényszék…
A tekintetes törvényszék bölcs bíráinak ítélete előtt meghajlom, meg kell hajolnom. Csupán fellebbeztem ellene. Az ő ítélkezésükhöz nem lehet, nem szabad az én szavaimnak férkőzni.
Tessék egyebekben örvendezni tisztelt reakció!… Ez fényesen, szépen sikerült. Hejh, de pompás előrelátással csinálták is meg azt az új sajtótörvényt!… Fiatal, túlontúl becsületes hitű, butaságok ellen küzdő, kis újságíró cikket ír, amelyben azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a Káptalan-sornak nem mindegyik lakója teljesíti hivatalát krisztusi szellemben. Hatalmának, tradicionális nimbuszának, tekintélyének egész súlyával ráfeküsznek ezért azok, akiknek kedvez a reakció első beharangozója, az új sajtótörvény, mely ebben a szerencsétlen országban az egyetlen szabad institucióra, a sajtóra is rámérte a halálos csapást… Három nap? Jó, hogy akasztófára nem kerültem. Köszönöm Erdélyi exminiszter úréknak, hogy eddig egyelőre mégsem mentek volt el.
Tudja Isten, egy darabig az forgott az eszemben, hogy nem szúrok meg többet a tollammal senkit. Sem hájas kanonokot, sem feudális pisztolyos urakat, senkit, de senkit… Mért legyek én őrült spanyol Kisázsiában? Menjen minden visszafelé! Mikorára odaérünk, hogy ismét omnes Lutherani comburantur – már én tán befejezem kis játékaimat. Ellenben addig nem törik be a fejemet, s nem élek a Nagy Gézáék rabkonyháján. Szükségem van nekem erre?…
…Hát szükségem van. És egyelőre nem kívánom az eszemet csöndes sutra tenni, sem tisztességesebb országba kivándorolni. Nekem megvannak a magam törvényei, ezek kedvéért kiállom a dicsőséges magyar államét is.
Egyébként sok fényes rehabilitáló ítéletet kívánok még minden káptalanoknak. Sajnos, nem ígérhetem meg nekik, hogy jövőre már nem zárhatnak el. Még egyszer-kétszer tán útjukban leszek.
Ady Endre
NN 1901. december 19.
151. A nagyváradi káptalan tisztessége. Ady Endre sajtópöre a törvényszék előtt. NN 1901. dec. 19. 2. – Ady Endre
Az Egy kis séta c. ápr. 22-i cikk miatt indított sajtóperről van szó. (AEÖPM I.2 491–92.; 845–53.) – Erdélyi exminiszter: Erdélyi Sándor volt igazságügyminiszter, aki megszigorította a sajtótörvényt. – omnes Lutherani comburantur: minden lutheránust el kell égetni – Nagy Géza: ügyész, aki a vádat képviselte Ady ellen, éspedig – mint az alábbi tudósításból kitetszik – rokonszenvvel Ady iránt.
Mj.: Ha (115.), J (70.), FL (63.), Vál (32.), Isz (164.), Pp (96.), PI (I. 198.), Pi (R 73.)
A tárgyalás lefolyásáról a NN ugyanaznap a következő tudósítást közli:
A nagyváradi törvényszék délelőtt ítélkezett abban a sajtópörben, melyet a nagyváradi káptalan tagjai indítottak volt Ady Endre ellen. Ady Endre, a Nagyváradi Friss Újságban cikket írt volt ez év áprilisában. A cikket egy sétán szerzett impressziója diktálta. Ez impressziót a dúslakodó fényes Kanonok-sor s a külvárosok rettenetes nyomorának kiáltó kontrasztja szülte. Enyhe volt a cikk. Sokkal enyhébb, mint amilyet radikálisabb tollak nap-nap után megírnak. A cikknek amiatt a passzusa miatt, mely a Kanonok-sor lakóit mihasznáknak és ingyenélőknek nevezte, a káptalan sajtó útján elkövetett becsületsértés címén bűnügyi feljelentést tétetett Frankó Endre ügyvéd által a cikk írója ellen, aki gyorsan megnevezte magát. Az ügyészség várakozás ellenére elvállalta a vádat. Erre Ady Endre dr. Dési Gézát kérte föl védőjéül.
Tegnap volt tehát a tárgyalás. Maga Nagy Ferenc törvényszéki elnök elnökölt, Csulyok Béla és Máthé György voltak a szavazó bírák. A vádat Nagy Géza dr. képviselte.
Ady Endre védőjével, dr. Dési Gézával jelent meg. Frankó Endre, a magánpanaszosok képviselője, a tárgyalás elején kijelentette, hogy amennyiben az ügyész kegyes volt a vádat elvállalni – ő lemond ezúttal minden szerepéről.
Kihallgatták a vádlottat. Elmondta feleleteit az általános kérdésekre.
– Bűnösnek érzi magát? – kérdezte az elnök.
– Nem. Egyéni tisztességében és becsületében a panaszosok közül senkit sérteni nem akartam. Egy intézményről akartam nagyon teoretikusan véleményt írni. Megírtam pedig becsületes hittel és impresszióval. Ezt az impressziót pedig a Kanonok-sor és a nyomorult külvárosok rettenetes kontrasztja szülte bennem.
Bizonyításra nem volt szükség. Hamar végzett a törvényszék. Nagy Géza ügyész föltűnően rövid beszédben szigorú ítéletet kért.
Dési Géza dr. állott szólásra. Dési Gézáról, aki lapunk élén áll, s így beszédére dicsérő jelzőket nem használhatunk – mindenki tudja, hogy a szónak mestere, de tegnapi beszéde valósággal reveláció volt. Himnusza a szabad szónak és írásnak s a törvényeknek, melyek a törvények felett vannak. Rögtönzött volt a beszéd, s így csak hatásának gyönge képét rajzolhatjuk meg. Védence nem bűnös – ezt az igazságot öltöztette föl az érvek, a meggyőződés, a szóharc s a költői emelkedettség csillogó ruháival. Megdöbbentő erővel csapott az ügyész azon mondására, hogy a lap, melyben az inkriminált cikk megjelent, gyengébb intelligenciájú s könnyen befolyásolható emberek olvasott lapja. Így nem klasszifikáljuk a lapokat – kiáltott! A lapot nem kiváltságos osztályok számára, nem az előkelő világnak, a felső tízezernek, nem az ügyészeknek csináljuk. A lap mindenek felett áll: a nyomtatott papír az egész haladó világé, s nem nagy urak, kiváltságos lények életével, passzióival foglalkozik, hanem fölvilágosítással, nemesítéssel és az előítéletek lerombolásával. A vádlott cikke egy több évezredes harcnak gyönge visszhangja. Ez a harc az emberi nyomorúságnak a harca a dölyfös, tunya jólét ellen. Ezt a harcot el nem dönti a törvényszék, de el fogja s el kell döntenie – hisszük és reméljük – a jövendőnek. És hisszük és reméljük, hogy a vádlók lesznek a vádlottakból, s a vádlókból vádlottak. A cikk írója, kit a szabadelvű közvélemény máris fölmentett s becsül, azt tette, ami kötelessége. Megnyílt a szíve az emberi nyomorúság előtt, s megírta, amit a szíve diktált. Dehogyis akart becsületet rabolni. Az „ingyenélő”, a „mihaszna” nem bánt becsületet. Örök vágya, célja az emberek nagy részének a harmonikus jólét, az ingyenélés és mihasznaság pedig a világon a legnagyobb urak előjoga, amihez görcsösen ragaszkodnak. Sem egyéneket, sem a rendet – aminek fölhozásával az ügyész paradoxont mondott – nem sértette a vádlott. Egy embert sértett, az az egy nem mert eljönni. Wolafka püspök ez, Debrecen zavargó plébánosa, kivel szemben igenis elhoztuk volna ide minden bizonyítékainkat. Beszédje végén fölmentést vagy legrosszabb esetben enyhe ítéletet kér.
Nagy Géza nagyon hosszasan replikázott. Elismerte, hogy a vádlott újságírói intaktsága közismert. De a jelen esetben – úgymond – lelkiismeretlen volt. Szólt a kanonokok jótékonyságáról, aggkorukról stb.
A viszontválasz Dési Gézának egy újabb nagy beszédre adott okot. Sorra cáfolta az ügyész vádjait. A dúslakodó s szánalmat kérő agg kanonokokkal szembeállította a szennyben, piszokban sínylődő szintén agg munkásokat s a negyvennyolcas napok félisteneit, kik közül sokan csak napról napra tengnek. Kiemelte a boldog emlékű Nogáll püspök, Fraknói és Winkler püspök nemes munkás életét és jótékonyságát. Nem az ilyen kanonokok ellen írt a vádlott. Majd hatalmas válasza után újra fölmentést kér.
A vádlott nem kívánt a védő beszéde után mit sem szólni. A törvényszék majdnem egy óra múlva hirdette ki ítéletét, mely Ady Endrét a b. t. k. v. 91-ik enyhítő szakasza tekintetbe vételével vétkesnek mondja ki, s háromnapi fogházra és 10 korona pénzbüntetésre ítélte. Egyben kötelezi az ítéletnek a lap élén való közlésére.
Valóságos konsternációt keltett a váratlan szigorúságú ítélet. Senki, láthatólag az ügyész sem gondolt ilyen szigorú büntetésre. Kisebb pénzbüntetést várt mindenki. Az ügyész megnyugodott, a vádlott s védője több flagráns okból föllebbezést jelentettek be. A töményszék e föllebbezést elfogadta, s így az ügyben a nagyváradi tábla fog majd ítéletet hozni.
Az ítéletet az Ady-káptalan ügyben városszerte tárgyalták tegnap. A különböző véleményekben három érdekes szempont dominál. Az egyik a sajtószabadság nagy veszedelme. A másik, hogy ebben a reakcionárius időben a középkori épülésű tekintélyekhez ujjal sem szabad érnünk. A harmadik szempont a legérdekesebb s legmegdöbbentőbb. Hogy én neked Kovács Pál vagy Szabó István szemedbe vághatom az ingyenélő és mihaszna címet, pedig te esetleg törött markú munkás ember vagy, de a nagyságos és méltóságos urak minden kis érzékeny ízét, podagráját kímélni kell. S mindenki megegyezett benne, hogy újabb szomorú adattal szaporodott a magyar haladás és demokrácia mivolta…
Az ítéletet 1902. máj. 22-én a nagyváradi ítélőtábla jóváhagyta. Az erről szóló tudósítást l. Az ingyenélés c. 1902. máj. 29-i cikk jegyzetében (AEÖPM III. 335.)
A Kúria 1903. márc. 5-i dátummal az ítélet ellen benyújtott semmisségi panaszt elvetette.
Ady 1903. jún. 6-án vonult be a nagyváradi kir. ügyészség fogházába. L. erről A börtön filozófiája c. 1903. jún. 9-i cikket (AEÖPM IV. 106.)