A sajtószabadságot védelmezte meg gyönyörűen egy ügyész. Nem is közönséges, de főügyész. Becsesebb tanulsággal nem szolgáltak ennél a közelebbi napok. Megőrizzük ezt a tanulságot, s bátorítjuk véle magunkat. A Dragovics-leányok nem foglalnak el ugyan közjogi méltóságot, mint a nagyváradi kanonokok, de ebben az országban kezdtek s folytatunk egy harcot, mely a becsület osztályozása ellen küzd. Ma még csak egy főügyész-helyettes lát, de lassanként divat lesz az ügyészek között látni. E tanulság s e hit becses nekünk.
*
Pálffy tisztelendő úrtól megtanultuk, hogy Magyarországon hazafias dolog a németet, szerbet, románt, tótot szidni. Így van? Ha így van, én ünnepiesen kijelentem, hogy nem vagyok hazafi. Én minden fajt, nyelvet, vallást, meggyőződést és jogot tisztelek, extra et intra Hungariam. Sőt, én az erőszakos magyarosításnak sem vagyok barátja. Egy kicsit szociáldemokrata nézet – elismerem. De a szociáldemokrata ennél a meggyőződésnél nem megy tovább. Ellenben a magyar klerikalizmus hazafias gerjedelemben szidja a nemzetiségeket, suttyomban pedig trafikál velük s lázítja őket. A szociáldemokrácia hát nemzeti szempontból sem veszedelem, de a klerikalizmus mindenféle szempontból az. Éppen azért könnyen választhat a magyar ember, hacsak a vörös és fekete lobogó közt lehet választani. A feketét sohasem választja.
*
A nacionalizmusról írtunk tegnap. Azóta Grüner Zsak és díjbirkózói is meghajoltak a nacionalista ifjak előtt. Kell hát egy pár szóval kiegészíteni a többieket. Vázsonyi jól mondta, hogy a magyar nacionalizmus a franciának a majmolása a gloire hite és imádása nélkül. A leganarchistább francia is francia marad. A nacionalista őrületek Franciaországban hát könnyen érthetők. És Franciaországban is küzd mégis ellene minden világos fejű ember. Mert mindenki tudja, hogy a nacionalizmus jezsuita machináció. Hogyne kellene hát nálunk állást foglalni a jezsuita munka ellen. Nekünk még nincs nacionalizmusunk, melyet kijátszhatnánk a klerikalizmus ellen…
…Különben pedig kétmillió szűkölködő van legalábbis ebben az országban, kiket az éhségtől, ínségtől meg kellene mentenünk. A hazafias gerjedelem pedig nagy akcióra készt, hogy a Carolák szittya nyelven disznólkodjanak!
(ae.)
NN 1901. december 21.
154. Tanulságok. NN 1901. dec. 21. 4. – Hírek – (ae.)
A sajtószabadságot védelmezte meg gyönyörűen egy ügyész: az albertfalvai legények állandó háborúságban éltek a Dragovics testvérekkel, akik rendkívül sokat duhajkodtak. 1900. jan. 1-jén a környék fiatalsága egy nagyobb rendzavarásuk alkalmával megtámadta őket, és az idősebbiket megölték. A Magyar Híradó c. kőnyomatos hírt adva az esetről, megemlékezett lánytestvéreikről is, akikről azt írta, hogy ledér életmódot folytattak. Ezért a két Dragovics leány, Ilona és Mária sajtópert indított nemcsak a kőnyomatos ellen, hanem valamennyi újság ellen, melyek a kőnyomatos cikkét átvették. A törvényszék valamennyit elítélte. A táblán Balogh György főügyészhelyettes felszólalásában védelmébe vette a sajtószabadságot. Meglepetésre a tábla mégis helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. – Pálffy tisztelendő úrtól megtanultuk…: l. az előző napi A magyar kétfejű sas c. cikket és jegyzetét. – extra et intra Hungariam: Magyarországon kívül és belül. – Azóta Grüner Zsak és díjbírkózói is maghajoltak a nacionalista ifjak előtt: a budapesti Tátra kávéházban ifjúsági küldöttség jelent meg, és azt követelte Grüner Zsak kávéstól, hogy a kávéházban ne legyen többé német előadás. L. még A hétről c. dec. 15-i cikket és jegyzetét. – Carolák: Carola Cecília híres orfeumtáncosnő volt a század elején.
Mj.: Ha (123. részletek A nemzetiségi kérdésről címmel), FL (107. részlet Klerikális „hazafiság” címmel), Isz (165.), Na (31.), Vp (48.), PI (I. 200.), Pi (R 76.)