165. A színtársulat új naivája

Félig szomorú, félig örvendetes színházi újságról írunk. A szomorú felét mondjuk el először. Szohner Olga, bizalmas ismerősei címezése szerint: „Szohnerke”, a színtársulat bájos kis naivája itt hagy bennünket virágvasárnapkor. Sok-sok színházbajárót szomorítunk el – tudjuk – evvel a bús kis újsággal. Szohner Olgát nagyon megszerette a nagyváradi közönség. Vonzó, bájos egyéniségét, gyermekes temperamentumát, üde, mindig friss talentumát nehezen fogjuk elfelejteni. Ezek a finom kvalitások kevés művésznőben vannak meg, s ezért kevés a jó színésznő a naiva-szerepkörben. Szohnerkét „atyai önkény” viszi el tőlünk, hogy színházi hírhez illően indiszkrétek legyünk. Méltóságos papája nem akarja, hogy tovább is „vidéken” maradjon. Ha ilyen formában nem is értünk egyet a méltóságos papával, de az a mi hitünk is, hogy Szohner Olga a Nemzeti Színházban is kaphatna igen előkelő helyet. Reméljük, hogy fog is kapni, s mi nagy örömmel számolunk be az ő leendő sok nagy sikeréről. S most jön a hír vígabb fele. Szohner Olga utódja kedves ismerős lesz: H. Novák Irén, a kolozsvári színház tagja. Pompás, kedves, talentumos művésznő, ki még nagyobbra nőtt, mióta nem láttuk. Csak az ő szerződtetése ad vigasztalást a Szohner Olga távozásáért. Mert hát nagy dolog, kérjük[!], akármit mondjon a nagyképűség, a naiva-válság, s mikor olyan kevés és mind kevesebb lesz – a naiva…

NN 1902. január 11.

Jegyzetek

165. A színtársulat új naivája. NN 1902. jan. 11. 5. – Színház

Szohner Olga visszaemlékezése szerint (Kovalovszky II. 526.) Ady írta az őt búcsúztató cikket a NN-ba, Albumába beragasztva meg is őrizte a kis cikket élete végéig. Egyébként stilárisan is Adyra vall („bús kis újság”, „az a mi hitünk” stb.) az írás.




Hátra Kezdőlap Előre