Vázsonyi Vilmos, a népszerű demokrata követ megmutatta már, hogy erősebb ember mintsem félteni kellene. De úgy hisszük, hogy Vázsonyinak néha mégis lehetnek nagy kétségei, mikor annyi korlátoltságot, intelligencia-hiányt, farizeus rosszakaratot tapasztal, mint tapasztal manapság mindenki, aki ebben az országban a radikális átalakulások nagyobb vagy apróbb harcosa.
Most újra Vázsonyi a proskribált. Junker fegyverekkel nem bírtak vele. Nacionalista, csinált hazafias dühvel ráuszítják hát most a brigádot, a kuruc budapesti legényeket, akik ilyen heccekre mindig kaphatók.
A dolgok története pedig a következő. A debreceni kereskedelmi csarnokban Vázsonyi fölolvasott a párbaj-kérdésről. Érdekes, okos fejtegetéseinek egyik passzusa így hangzik:
A mai iskolai neveltetés a vérontás apologiája. Ott van a történelem. A történelmet tanulva, folyton verekedést, csatározást tanulunk. A zsenge ifjú nem hall nagy szellemekről, tudósokról, hanem a nagy hős Kinizsiről, ki félkezével felemeli a malomkövet, ki húsz törökkel vív egyszerre, egy-egy megölt törököt fog a két kezébe, egyet a fogai közé, s így táncol. Mikor az ifjúság folyton a vérontás glorifikációját hallja, olvassa, természetesen az ifjúságban feléled a vérszomj, a szelídített kultúrbestia ver gyökeret. Ha feladatát akarja teljesíteni a pedagógia, a vallás, akkor ezt ki kell irtani, gyökerében megtámadni, s ha ezt a feladatot teljesíti, akkor a társadalomban nem az erőszak, nem a vérszomj fog érvényesülni.
Ki talál ezekben a sorokban egy nem igaz szót?
Így van. Teljesen igaz. Ám felfortyan a sallangos hazafiság.
– Az istentelen kozmopolita, a zsidó demokrata gyalázza a magyar történelmet. Verjétek agyon a hazaárulót.
Ezt kiabálják Vázsonyira, ki valósággal eksztázisba hozta a debreceni kuruc cíviseket a következő szavakkal:
Mikor a közlekedés útjába akadályul meredő sziklán alagutat akarnak fúrni: nem egy oldalról, de két oldalról kezdenek a szikla kivágásához; így vagyunk mi is a függetlenségi párttal; s én annak a dicső pillanatnak mielőbbi bekövetkezésére ürítem a B. Nagy János uram kis kulacsát, hogy munkánk befejeztével, céljaink elérésével hazafias, nagy kötelességeket teljesítő csákányaink mihamarabb összecsengjenek.
Hát ez az úr kérem hazaáruló.
A debreceni felgerjedésre rögtön érkezik a budapesti junker, titkos antiszemita, nacionalista, a sajtónak vidéken is vannak kis szócsövei. Ezek hát gyorsan megtudják, hogy Vázsonyi lakolni fog.
Hozzák is a hírt. A kuruc-brigád ülésezett. A diákok határoztak.
„Valamint a Kossuth-gyalázó papot kiüldözték, úgy tegyenek Vázsonyival is, mert ha nem, akkor Vázsonyit az egyetemi ifjúság inzultálni fogja.”
Egyben felkérik Kossuth Ferencet, Barabás Bélát, Thaly Kálmánt és Rákosi Viktort, hogy az 1715. törvény első dekrétuma 49. cikkének törlésére tegyenek lépéseket. Ez a rész Rákóczit hazaárulónak deklarálja, és ma sincs megváltoztatva.
Hát ez nagyon szép. De ami az újabb terrorizáló terveket illeti, tisztelt junker hazafiak, abból nem lesz ám semmi.
Vázsonyi akciójával igen sokan egyetértünk már, s mi is – a nagyváradi rejtelmes tréfás szálló igét ezennel komolyan használva – „ott leszünk!”…
(a.e.)
NN 1902. január 23.
174. Vázsonyi afférja. Nacionalista heccek. NN 1902. jan. 23. 2. – (a.e.)
Kossuth-gyalázó pap: Zimándy Ignác lelkész, aki több könyvet írt Kossuth Lajos ellen, és éppen ezért plébánosi megbízatásáról is kénytelen volt lemondani.
Mj.: Na (33.), Vp (50.), PI (I. 209.)
A jan. 24-i NN Hírek rovatában (4.) a Vázsonyi-affér visszhangjáról, minden bizonnyal Ady összekötő szövegével a következőket olvashatjuk:
Írtunk tegnap Vázsonyi afférjáról s a budapesti fölheccelt kuruc brigád éretlenkedéséről. A brigád – mint budapesti tudósítónk jelenti – a képviselők között, a parlament előtt a következő zöldséget osztogatta:
Nagyságos urunk!
Vázsonyi Vilmos orsz. képviselő Debrecenben f. hó 19-én tartott beszédében ezeket mondta:
„Az iskolai neveltetés nálunk a vérontás apológiája – ott van a történelem. A történelmet tanulva, folyton verekedést, csatározást tanulunk. A zsenge ifjú nem hall nagy szellemekről, hanem a nagy Kinizsiről, ki húsz törökkel vív egyszerre. Mikor az ifjúság folyton a vérontás glorifikációját hallja, olvassa, természetes, az ifjúságban feléled a vérszomj, a szelídített kultúrbestia ver gyökeret. Ha feladatát akarja teljesíteni a pedagógia, a vallás, akkor ezt ki kell irtani!”
Tehát Árpád honfoglaló népe, Hunyadi törökverő hada, Rákóczi kurucai, 48-nak hősei vért szomjuhozó banditák, kiknek dicső korára ha visszatekint a lelkes ifjú, hogy megtanulja önzetlenül szeretni, s vére hullásával, ha kell oltalmazni egyetlen hazáját, „bestiává” fajul. Irtsuk ki keblünkből szép hazánk ezeréves történetét, gyalázat, piszok, bestialitás annak minden dicsősége, minden nagysága, ne legyünk magyarok! Egy országgyűlési képviselő mondta ezt! Nagyságos képviselő úr! Önök közt van ez az ember, együtt intézi nemzetünk sorsát, Önökkel együtt hivatott boldogságra, szebb jövőre vezérelni ezeréves Magyarországunkat. Nem, nem tovább! Mély megbotránkozásunk, végtelen gyűlöletünk hatalmas érzetével fordulunk Önökhöz mi, magyar egyetemi ifjúság, ne tűrjék e hazaárulót, megvetendő ellenünket undorító szégyenfolt gyanánt hazafias körükben, vessék ki, pusztítsák el! Önökben van bizalmunk, Önöktől várjuk legméltóbb megtorlását e szívettépő gyalázatnak. Hisszük: csalódni nem fogunk! Hazafias üdvözlettel az Egyetemi Nemzeti-párt.
E zöldségen jól mulattak tegnap Budapesten.
Az utcákon is zöld színű, sértő plakátokat ragasztatott ki a brigád. De evvel megjárták ám.
Az utcai plakátok aláírását a város utcáin átragasztották vörös cédulákkal, melyeken ez áll:
Vázsonyi különben fényes elégtételt kapott. Benedek országgyűlési képviselő a következő táviratot intézte Vázsonyihoz:
Főszerkesztő nevem alatt megjelenő Debreczen című lapunk mai száma Móricz Pál felelős szerkesztő tollából, bizonyára téves információ alapján erős támadást intéz ellened, állítva, hogy Kinizsit mint nemzeti hőst gyaláztad. Addig is, míg holnapi számunkban e méltatlan bántalmat kiengesztelni megkísérelem, ezúttal is biztosítlak őszinte baráti tiszteletemről, nagyrabecsülésemről, s legmélyebb sajnálatomat jelentem afölött, hogy éppen az én főszerkesztői nevemmel bíró lap intézte ellened, bár kétségtelenül jóhiszeműség s méltánylandó hazafias felbuzdulásból, ezt az igazságtalan támadást.
Tisztelő híved
Benedek János
orsz. képviselő
a Debreczen főszerkesztője
A cikk meg is jelent. Egyébként az egész klerikális heccelődésnek bevezetése volt.
A nacionalista, junker, klerikális, agrár stb. bandák dühönghetnek. Zöldségeik, ostobaságaik nem veszedelmesek.
Móricz Pál cikke a Debreczen jan. 20-i számában jelent meg Vázsonyi doktor és Kinizsi címmel, melyben megkérdezi, miért nem keres magának Vázsonyi szebb, dicsőbb hazát. Másnap, jan. 21-én jelent meg Benedek János fent idézett vezércikke Vázsonyi Kinizsiről (Pár szó az igazság érdekében) címmel. A vezércikk alatt áll Móricz Pál megjegyzése, melyben nem vonja vissza korábbi állításait. A Debreczen következő számában pedig vers jelent meg Sebestyén diák név alatt, melynek utolsó strófájában Kinizsi ezt üzeni Vázsonyinak a másvilágról:
|
Érthető, ha Ady több ízben visszatért erre a témára, amelynek tárgyalása, mint ez a vers is mutatja, nem nélkülözte az antiszemita ízt sem.