Somogyi Károly a minap beszélgetés közben egész sereg levelet mutatott nekünk. Ezeket a leveleket társszerzők írták. Felét Thália ifjú papnői és papjai, másik felét pedig előkelő protektorok. Budapesten tudvalevőleg pár ezerre rúg a facér színésznők és színészek száma. Ezeket a vidéken akarják elhelyezni. Széll Kálmán is így gondolja megoldhatónak a tömegfacérság kérdését s a színészegyesület tanácsa is. De legfőképpen a protektorok; kik között vannak fő miniszteri hivatalnokok, hírlapírók, kubai és búr hadvezérek, kikapós patikáriusok, stb.
De hát hogy is mondja Széll Kálmán?
A színigazgatók számának apasztásával együtt kell, hogy járjon a színészek számának tetemes redukálása is. Ennek a kérdésnek a sikeres megoldása teljesen a színészegyesület hatalmában van, amennyiben a fölvételre jelentkező színésznövendékek szigorú megválasztásával s csak a valóban tehetségesek fölvételével évek során át tartó céltudatos munkával a cél elérhető lesz.
Az egyesület ebbeli eljárását magam is figyelemmel fogom kísérni, és felhívom az igazgató tanácsot, hogy a felvételi vizsgálatokról, a fölvett és visszautasított növendékek számának megemlítése mellett hozzám minden alkalommal jelentést tegyen.
A fölvételre jelentkezők szigorú megválogatása vissza fog hatni a színésziskolák működésére, és azok elszaporodásának és elfajulásának gátat fog vetni.
A tehetségtelen vagy kevésbé tehetséges növendékeknek a színipályáról való elterelése, egy hasznavehető színész és színigazgató gárda megteremtése mindenesetre a magyar színészet színvonalának emelkedését fogja maga után vonni, s nem kétlem, hogyha az egyesület erős kézzel lát hozzá e rostálás keresztülviteléhez, idővel meg fognak szűnni azok a panaszok, amelyek a vidéki színészet köréből most oly sűrűn felhangzanak.
Hát ez ugyan szidás és nem szubvenció, de a szidásnak a szubvenció reményében örülni tudunk. Igenis tessék a belügyminiszternek a magánszíniiskolákat a legszigorúbban megrendszabályozni. És itt ne tessék protekciót ismerni.
Megjegyezzük, hogy mi ebben éppenséggel nem bízunk. Mert ismerjük, mint szoktak ott fent színházi ügyekben rendezkedni. És ha bár a tehetségtelenek özöne is nagy teher a vidéki színészetnek, bizony mondjuk, hogy nagyobb átok a belügyi kormány szűkkeblűsége s színházi ügyekben való analfabétasága.
Tessék megrendszabályozni a színésziskolákat. Ez már rég kötelesség lett volna. De nagyképű, üres, erélyeskedő leiratok helyett egy csöpp tájéko[zott]ságot s egy kis szubvenciót jobban szeretnőnk.
NN 1902. február 6.
187. Szubvenció helyett szidás. NN 1902. febr. 6. 5. – Színház
A nem túl jelentős színházi hírt minden bizonnyal Ady írta. Rá vall, hogy látszólag jelentéktelen jelenséget komolyan és szigorúan bírál meg. De őt jelzi a bibliai „bizony mondjuk” és a tipikus „szeretnőnk” alak is. Bizonyság még a másnapi Nagyváradi Krónikában Akik színészek akarnak lenni kis tarkaság.