Most már igazán nem tudjuk, mikor küldték a városházára azt a bizonyos ötforintos alapítványt. Akkor, mikor a polgári házasságról szóló törvényt megszavazták, vagy akkor, mikor leszavazták a főrendiházban? Ez bizonyosan valamelyik reporter hibája. De melyiké lehet? A miénk azt írta, hogy a polgári házasság megszavazása után, és valószínű, hogy ő tévedett. Eszerint az ötforintos alapítványt a főrendiház erős ellenzékének köszönhetjük. Azaz, hogy a városházán éppenséggel nem köszönik, sőt visszakínálják a jókedvű adakozónak. Mi azt tanácsoljuk az ismeretlennek, vegye vissza a pénzét. Az alapítvány tendenciáját lecáfolta az idő. Akkor, mikor a liberális törvényjavaslatokat az egész ország közvéleménye ellenére leszavazták a kedves főpapok és főurak, bizony akkor még emberbaráti dolog volt bolondokházára gondolni. Azóta – hejh – nagyot változott a világ, s hasonló célt szolgáló öt forintokat akkor ajánlanának ma már fel az ismeretlenek, ha véletlenül egy liberális törvényt szavazna meg a törvényhozás. No de ez a véletlenség egyelőre ki van zárva… Vegye vissza az alapítványát az ismeretlen. Ez az alapítvány – sajnos – anakronizmus…
NN 1902. február 7.
188. Alapítvány bolondokházára. NN 1902. febr. 7. 3. – Nagyváradi Krónika. Nagyváradi tarkaságok
A liberális szellemiség háttérbe szorulásának emlegetése és ilyen fordulatok, mint „lecáfolta az idő”, „hejh” Ady szerzőségét bizonyítják.