A Pálmay-esték miatt alig mertük hinni, hogy annyian vágyódnak hallani újra Rip-Rip édes muzsikáját, ahányan tegnap este színházban voltak. Hiába, az a bizonyos örökszép nem az esztétikus bácsik csinálmánya. Van örökszép, vannak örök melódiák, vannak bezárult szép világok, s vagyunk itt sokan szegény Rip-Ripek, kik kiálmodjuk magunkat a való, derűs világból, s csak mikor hófehér a hajunk, kezdjük el a siránkozást, kezdünk nagyon kínosan emlékezni… Székely Irén nagy sikerét jelenti a tegnap este is. Édes volt, bűbájosan énekelt, s hódító poézissal ragyogott. Pintérnek híres szerepe Rip-Rip, s méltán. Ekszcellált. A többi szereplők is igyekezettel járultak az est sikeréhez. Kedves volt Somogyi Béla, mint szöszke hajú kis lány s ifj. Pintér Imre, vagy inkább Imruska, kiből kitetszett a színészvér. Kar, zenekar meglehetős. A közönség sokat tapsolt.
NN 1901. június 1.
229. Rip-Rip. NN 1901. jún. 1. 5. – Színház
Ady stílusára jellemző az „esztétikus bácsik”, valamint a kétszer is előforduló „édes” jelző, a „hódító poézis” stb.
Rip-Rip: nagyoperett 3 felv. Írta Meilhac, Gille és Farnie. Ford. Evva Lajos és Fái J. Béla. Zenéjét Planquette szerezte.