Nagyon fájhatott Széll Kálmánnak, hogy kedvelt hívét: Rakovszky Istvánt olyan kíméletlenül ostorozzák némely liberális, hazafias magyar lapok, holott az ő derék barátja semmit sem vétett, csak kijelentette, hogy szégyenli magyar voltát, gyűlöli a nemzetét, nem ismert magyar királyt, csak osztrák császárt. Még jobban fájt Széllnek, hogy olyan lap is támadta a barátját, mely őhozzá igen közel van. Leszerelte hát hirtelen a harcot. Megkérte Rakovszkyt, jelentse ki, hogy őt – félreértették. Rakovszky ezt megtette, s evvel expiálta minden nagy bűnét. Hát kell ennél több cáfolat? Nosza lett is ölelkezés. Lapunk zártáig még mindig tart. A lefülelt lapok pedig hallgatnak. Csitt: a nagymogul a néppárti hazaárulóval ölelkezik!
NN 1901. június 9.
234. Expiáció és ölelkezés. NN 1901. jún. 9. 2.
A rövid hírcikkben a befejezés idézi Ady stílusát: „Csitt: a nagymogul a néppárti hazaárulóval ölelkezik!”
Rakovszky a jún. 13-i NN szerint a Házban tagadta az ellene felhozott vádakat, miszerint pánszláv agitációt folytatott volna, és kijelentette volna, hogy nem ismer magyar királyt, és ebben a disznó országban nem lehet megélni.