Fényes, ragyogó vendégnapok után gyászos, szomorú, bőjti est. A színlap a Boszorkányvárt jelezte, de a beavatottak már délben tudták, hogy Pintér hirtelen beteg lett, s a színházi vezetőség még mindig nem tudja, hogy mi lesz este. Aztán hirtelen előrántották Audran bájos operettjét, mely igazán nem érdemelt ilyen kegyetlenséget. A színház kongott az ürességtől. A kis közönségnek pedig remegnie kellett a színpadon lévőkért. Soha ennyi kétségbeejtő bizonytalanság. Nyárai, Perényi és egy sereg még: valamennyi újabb szereplő, de persze egy fikarcnyi próba nélkül. Ámon Margit rosszkedvű, Lányi Edit álmos, Nyárai ízléstelen, de rossz, Perényi rekedt, és a többi, és a többi… Még csak a súgó is rossz volt, amit azonban még legkönnyebb megérteni és megbocsátani. Csak nem így fogunk tán búcsúzkodni egész héten?
NN 1901. június 12.
237. A baba. NN 1901. jún. 12. 4–5. – Színház
Az előadást lerántó kritika Ady szókimondását és stílusát tükrözi. Már Debrecenben is, jelzett kritikájában „bájos operett”-nek nevezi a művet (l. A baba. 1899. jan. 14. – AEÖPM I.2 71–72.; 729.)
A baba: operett 4 felv. Szövegét írta Maurice Ordonneaux; zenéjét szerezte: Edmond Audran; fordította: Reiner Ferenc. L. Ady A baba c. versét (AEÖV I. 78.)