Boldog lehet Széll úr. Sikerült fehérre mosdatnia Rakovszkyt, a lelkében is fekete szerecsent. Nehezen ment nagyon, de mi nem sikerül Magyarországon, amit a mennyországot is elpaktáló Széll Kálmán akar. A bibi ott volt, hogy néhány, Széll urat istenítő negyedhivatalos lap azt hitte, hogy na hát már a hazaárulás csak van olyan nagy bűn, hogy meg lehet kritizálni, s a haza van olyan szent, hogy még Széll úr sem paktálja el. Nagy kijózanodás lett ebből. A nagy paktáló éppen a könnyelmű negyedhivatalosoknak parancsolta meg a szerecsenmosdatást, s azok a parancsot kénytelenek voltak végrehajtani. Ma már Rakovszky István olyan ártatlan, mint a ma – és mindig paktáló Széll Kálmán. Bizonyára a mi rossz szemünk az oka, hogy mi csak olyan szerecsennek látjuk még mindig Rakovszkyt, amilyen volt, s nem látjuk fehérebbnek a paktumok nagymesterét se nála. Hogy is mondja egy magyar népszínmű: „Ha két ilyen szerecsen összeveszne…” Igaz, hogy a népszínmű nem szerecsent mond, de ezek ketten nem is vesznek össze!…
NN 1901. június 14.
238. Szerecsenmosás. NN 1901. jún. 14. 3.
Ady kedvvel teregette ki Széll és a Néppárt paktálását. Ezért tulajdonítjuk neki némi valószínűséggel ezt a stilárisan is rá jellemző cikket.
Sikerült fehérre mosdatnia Rakovszkyt: miután Rakovszkyt a parlamentben különféle vádak érték (l. Expiáció és ölelkezés ), Széll Kálmán ebédre hívta meg Rakovszkyt, s ezzel mintegy megvédte a vádaktól.