A klerikalizmus oda van a boldogságtól, ha egy kis protestáns segítséghez jut. Ezért van nagy becsülete a klerikális táborban még Bartha Miklósnak is, Kaas Ivor bárót meg éppen elevenen szeretnék üvegszekrényben mutogatni az ultramontánok. Legutóbb egy kis kálvinista segítséghez jutottak. Ujjongnak módfölött. Szabó Aladár ref. teológiai igazgató tanár egy értekezését használják föl maguk mellett. Az igazgató úr nagy hangon szavalja, hogy a nemzetnek erkölcsi erejét a lehető legmagasabbra kell fejlesztenie, s biztosítékot kell nyújtania mindazoknak a törzseknek – amelyek bár nem magyar ajkúak, e hazában laknak, hogy sorsukat bátran kapcsolhatják a magyarság sorsához, mert az emberiséget boldogító legszentebb eszmék szolgálatára kötelezte el magát. Szabó határozottan ellene van az egyetemekkel kapcsolatos protestáns teológiai fakultásoknak; szerinte az állami teológiai fakultás biztos hídja lenne a protestáns egyházak teljes elállamosításának, mert az onnan kikerült lelkészek bizonyára levonnák azt a következtetést, hogy ha az állami dotáció és kinevezés mellett a teológiai tanár jó protestáns lehet, hát miért ne lehetne az esperes és a püspök is?! Szembeszáll azzal a felfogással is, mintha a protestantizmus bajait az állami segítség emelésével lehetne megszüntetni. S több effélét hord még össze Szabó úr. A klerikálisok pedig büszkén mondják, hogy lám vannak protestáns elvtársaink is. Hát egy kis tévedés van a dologban. Szabó Aladárt ismerik a magyar protestánsok. Ő régen hirdet reakciós elveket, sőt, mint Szász Gerőék annak idején rásütötték, valósággal vallási miszticizmus felé hajlik. Olyan nagy akviziciót hát nem csináltak a klerikálisok. Nyugodjanak csak meg. Mellettük soha, mindig csak szemben találják a magyar protestánsokat.
NN 1901. július 9.
245. Protestáns segítség. NN 1901. júl. 9. 2.
A protestáns klerikalizmus és általában a protestáns téma is érthetően Ady reszortja volt a lapnál. A Felekezeti részegség c. 1902. febr. 19-i jelzett cikkében is ugyanilyen szellemben ír Szabó Aladárról.
Kaas Ivor (1842–1910): publicista, előbb a Hazánk, majd az Apponyi-féle Nemzeti Újság és a Budapesti Hírlap vezércikkírója (l. Hétről hétre. 1901. márc. 24. – AEÖPM I.2 471–72.; 837.) – Szabó Aladár (1860–1944): református lelkész, teológiai tanár. – Szász Gerő: ref. lelkész, az erdélyi ref. egyházközség főjegyzője. – akvizíció: szerzés, szerzemény.