255. A kitűzött vörös lobogó

– A szociáldemokrata párt kiáltványa –

Véletlenségek nem történnek a világon. Nem véletlenség, hogy most, mikor Szilágyi Dezső halálával egész merészen föltámadt a buta reakció, a fekete lobogó mellé hirtelen kitűzték a vörös lobogót is. A nyugati államokban, ahol a butító klerikalizmus uralkodik – mindenütt elterjedt hit az, hogy a fekete lobogóval csak a vörös lobogó tud megbirkózni. A doktrinér liberalizmus csődbe jutott. Radikalizmusra van szükség. Mint budapesti tudósítónk táviratozza, a magyarországi szociáldemokrata párt a Népszava mai számában teszi közzé felhívását az ország „választópolgáraihoz és munkás népéhez”. A terjedelmes kiáltvány, miután kimutatni igyekszik, hogy a jelenlegi „polgár” pártok egyike sem méltó a munkásnép bizalmára, a következő tizennyolc pontban fejti ki a szociáldemokrata párt követeléseit:

 

1. Általános, egyenlő, közvetlen és titkos választói jogot  az országgyűlési, megyei és a községi képviselők választásánál az állam minden 20 éven felüli tagja részére községenkénti szavazással. A főrendiház megszüntetését.

2. A vélemény nyilvánításának teljes szabadságát szóban és írásban; a teljes, korlátlan sajtószabadságot, továbbá az egyesülési és gyülekezési jog szabadságát korlátozó összes törvények és rendeletek hatályon kívül helyezését.

3. Az összes kivételes törvények és rendeletek hatályon kívül helyezését; az illetőségről szóló rendelkezések alapos módosítását.

4. Az iskolák és a közoktatás államosítását. a nyilvános népiskolák köteles látogatását. Ingyenes oktatást.

5. Az állandó hadseregek helyett néphadsereget. Az általános védképességre való nevelést. Béke és háború kérdésének a népképviselet által való eldöntését. – a szabadságolás idejének őszről tavaszra való áttételét és a gyakorlatokra behívottak családtagjainak kártalanítását.

6. Ingyenes igazságszolgáltatást és jogvédelmet. A halálbüntetés eltörlését.

7. A közegészségügy államosítását.

8. Magyarországnak Ausztriától való teljes gazdasági és politikai függetlenítését.

9. A nemzetiségek autonómiájának elismerését.

10. Munkásvédtörvényeket; legfeljebb nyolc órára terjedő normális munkanap megállapítását, 14 éven aluli gyermekek kenyérkereseti munkájának eltiltását; hetenkint egy, (félbeszakítás nélkül) legalább 36 óráig tartó, minden munkásra kiterjedő munkaszünet.

11. A betegsegélyezés, baleset-biztosítás, aggkorbiztosítás és rokkantsegélyezés államosítását és kiterjesztését a munkának minden ágára.

12. A mezei munkások ellen hozott kényszertörvények (rabszolga-törvény stb.) megszüntetését. A cselédkönyv hatályon kívül helyezését.

13. A saját birtokon való vadászási tilalom megszüntetését; az idegen birtokon való vadászati jog eltörlését.

14. A vízszabályozás és erdőirtás államosítását.

15. Az állat- és jégkárosítási intézményeknek állami kezelésbe való vételét.

16. A dohánytermelés monopóliumának megszüntetését.

17. A hitbizományok eltörlését. Az egyházi javak elkobzását.

18. Fokozatosan emelkedő jövedelmi- és vagyonadót az összes közkiadások fedezésére, amennyiben azok adók által fedezendők. Az örökség nagysága és a rokonság foka szerint, fokozatosan emelkedő örökség-adót. A jövedelem 4.001 koronáig adómentes legyen.

 

Íme, klerikális és titkos klerikális urak. Hát csak tessék nyíltan vagy titokban reakciós érdekeket szolgálni!…

NN 1901. augusztus 9.

Jegyzetek

255. A kitűzött vörös lobogó. A szociáldemokrata párt kiáltványa. NN 1901. aug. 9. 2–3.

A radikalizmus sürgetése – különösen a választások előkészületei idején – gyakori témája volt Adynak. (L. pl. A nagyváradi beszéd c. 1901. aug. 13-i jelzett cikkét a Főszövegben.) Feltehető az is, hogy a szociáldemokraták programjának kommentálása az ő tollára kívánkozott. Nyilvánvaló, hogy a következő számban megjelent azonos című cikket is ő írta, mely a szociáldemokraták kiáltványát közli. Ennek azonban csak a befejezését közöljük alább, mivel ez szinte bizonyosan Adytól származik:

„Nos, klerikális tábor, ezt szépen megcsináltátok. – Az istentelen liberalizmus ellen folytatott buta harccal sikerült kitűzetnetek a piros lobogót. Tessék élvezni az eredményt, s átkozni tovább az »istentelen liberalizmust«, mely bizony maga is előbb-utóbb – radikalizmussá változhatik át.”




Hátra Kezdőlap Előre