Hideg borzongás futja át tagjainkat, ha egy ifjú, szép asszony ravatalának lépcsőjén állva arra gondolunk, hogy pár nap előtt ez a szép asszony virított, mint a nyári rózsa, teste forró volt, mint a nyár heve, s most halálra váltan, hideg testtel fekszik ravatalán. S íme, most idő előtt maga a természet, a meleg nyári nap is megdermedt; sárguló falevelek s hervadt virágok is hullanak korán eltemetett nyarunk koporsójára. Hideg van, hideg van! panaszkodnak a városi emberek, s kint az erdőt, a mezőt egy fájdalmas kiáltás járja be: Pán meghalt! Valósággal már augusztusban megérkezett az ősz, sárguló levelei alá temetve sok szép reményt, amely még tavaszkor fakadt.
NN 1901. szeptember 2.
262. Megdermedt nyár. NN 1901. szept. 2. 6. – Hírek
A hangulatos költői természeti és időjárási helyzetkép némileg valószínűsíti Ady szerzőségét.
Pán: a mezők istene a görög mitológiában.