Offenbach ünneppé tesz minden estét a mi színházunkban. A tavalyi sikerekben éppenséggel nem túl gazdag színházi szezonból is Hoffmann meséihez a legigazabb siker emléke fűződik.
Előkelő, disztingvált közönséget vonzott tegnap este is a csodálatos zsidó legmisztikusabb alkotása.
Az előadás pedig talán még több illúziót keltő, pompásabb volt, mint tavaly. Ezúttal tenorista Hoffmannunk volt. Az új tenorista Hunfy Imre. Kifogástalan énekes, biztos erő, ezt bizonyította be második föllépésével is. Székely Irénnek nincs tán tartalmasabb, művészibb alakítása a híres hármas szerepnél. Csodaszép hangjához méltó volt minden kis vonás. Ez az alakítás befejezett, minden kritikát leszerelő.
Csatár Győző, az új Crespel, régi jeles színész. Bár hanganyaga megfogyott már, s még mindig kiváló énekes erő.
Pintér Imre Lindorfa a kitűnő művésznek híres szerepe, Lányi Edit, Nyárai, Bérczi a legszerencsésebben töltötték be helyeiket. Sok taps, sok lelkesedés volt. Karok, zenekar fegyelmezettek. Müller, az új karmester jól mutatkozott be.
NN 1901. október 2.
276. Hoffmann meséi. NN 1901. okt. 2. 5. – Színház
Offenbach operettjeit különösen kedvelte Ady. Ő írt ezzel nagyon összecsengően lelkes kritikát 1901. jan. 11-én a Szabadságban (AEÖPM I.2 414–15.) is a darabról. De az ő kifejezése „a csodálatos zsidó legmisztikusabb alkotása” is.