Az öreg Trubadúr tegnap is nyújtott annyi élvezetet, mint másszor. Azaz nyújthatott volna, mert ismét pompás és zavartalan volt az egész előadás. De ideges és figyelmetlen volt a publikum. A zsúfolt ház a balettet várta, mely repül. A balettet, mely duplán balett lévén, a teremtés remekéből itt az is látható, amellyel a hitvány „földi” balett a földhöz támaszkodik. Hát a látvány csinos volt, s a kis hölgyek is csinosak. A láthatatlan gép s a drót kitűnően működött, és azt a tetszetős illúziót keltették a nézőben, mintha a bájos balett-hölgyek valóban röpködtek volna fehér angyalszárnyaikkal. A színpadon erdő-díszlet, s a szárnyas tündérkék csoportokat csináltak a levegőben, s lenge fátyolukkal egy pár igen csinos képet is. Közben a zenekar tánc-nótát játszott. Az egész látványosság egy kis negyedórát tart, de érdekes és érdemes. A közönség igen megtapsolta a csinos hölgyikéket, kik ma kétszer is be fogják mutatni sajátos tudományukat.
NN 1901. október 27.
285. A repülőbalett. Trubadúr után. NN 1901. okt. 27. 8–9. – Színház
A színes, érzékletes előadás és néhány szófordulat („pompás”, a gyakori „csinos”, „tetszetős illúzió”) Adyra jellemző.