A tervezett drámai ciklus bevezetője volt a tegnap este, s rendes és helyes dolog volt, hogy Szigligeti-darab került színre. A régi, a jó, a naiv, a jókedvű Liliomfi. Sok szomorúságot kelthető azonban, hogy mindjárt az első este, mely hozzá Szigligeti-este is, csupa részvétlenség. Üres, tátongóan a nézőtér, kényszerűen és kelletlenül jelenlevő bérlőközönség. Nem sok reményt nyújtott bizony mindez, hogy a drámai ciklusnak jó sorsa lesz. Az előadás ellenben stílszerűen jó. Olyan haladású, zamatú, olyan naivan jókedvű, amilyen illő egy Szigligeti-darabhoz. Aranyos kedvű, pompás játékú, csengő dalú Erzsi volt.[!] Tapsolták igen sokat. A többi szereplők is jók. Bognárnak ismét egy kiváló alakot volt alkalma bemutatni a fogadósban.
NN 1901. december 18.
296. Liliomfi. NN 1901. dec. 18. 5. – Színház
A sok –ú, –ű melléknévképzős jelző (haladású, zamatú, kedvű, játékú, dalú) Ady nyelvi sajátságai közé tartozik.
Aranyos kedvű, pompás játékú, csengő dalú Erzsi volt: nem tudni ki játszotta Erzsi szerepét, a szövegből kimaradt a színésznő neve.