Hogy a magyar nyelvű és a magyar tárgyú libretto nemigen illik az operettek légkörébe, és így nem nagyon hálás a zeneszerzőknek sem, azt mindazok szomorúan tapasztalták, kik több-kevesebb ambícióval megkísérelték ezt a nehéz feladatot. Szomorúan tapasztaltuk ezt tegnap mi is. A bolond premierjén, amelynek szövegét pedig olyan kitűnő író írta, aminő Rákosi Jenő, zenéjét pedig Szabados Béla. Terjengősnek, hosszadalmasnak tetszett a szöveg, vontatottnak és üresnek a zene. Haszontalan volt a rendező és a színészek minden jó igyekezete és buzgalma, a közönség végig unta az új magyar operettet, amelynek szürkeségéből kivált ugyan egy-egy kedvesebb dallam, de mélyebb hatást azok sem gyakoroltak a közönségre, mely pedig ezúttal csaknem egészen megtöltötte a nézőteret.
Székely Irén csodaszép hangja gyönyörűséget szerzett nekünk így is, bár ez a darab kevés alkalmat nyújtott neki arra, hogy igaz értéke szerint excelláljon a hangjával és művészi játékával. Pintér Imre a címszerepet játszotta meg komoly művészi kvalitásokkal. Szépen énekelt. Lányi Edit, Székely Anna és Kulinyi Mariska igen kedvesek voltak. Hunfy jól volt diszponálva, de neki is kevés alkalma volt tenorja érvényesítésére. Bognár és Bérczi kisebb szerepekben ügyeskedtek.
NN 1901. december 29.
300. A bolond. NN 1901. dec. 29. 7. – Színház
A hazai középszerű szerzőkkel szembeni fanyalgás, a stiláris és tartalmi jegyek Ady többi színházi kritikájára emlékeztetnek.