Nagyvárad képviselője, dr. Barabás Béla, köztünk időzik. Eljött megismerni egészen azt a várost, melynek mandátumához olyan emlékezetes választással jutott.
Sietünk ideírni, hogy ez az ismerkedés igen nagy szerencsével folyik. Barabás Béla dr. most hódította s hódítja meg igazában híveit, és kelti fel a legnagyobb tiszteletet politikai ellenfeleiben is. Temperamentumos, vonzó egyéniség a Barabásé. Ahol volt, járt és beszélt eddig, avval hódított legjobban, hogy a híres nagy küzdelemben ejtett és kapott sebeket kímélte. Azok a komoly fogadások pedig, melyekkel Nagyvárad város és Nagyvárad minden egyes polgára jogos érdekeinek becsületes szolgálatát ígérte, a legteljesebbé tették a jó hatást, amit a képviselő első ellátogatása keltett.
Ám kötelességünk ideírni azt is, hogy a hivatalos szabadelvű pártnak úgynevezett „vezető emberei”-nek maguktartását megmagyarázni nem tudjuk. E magatartás leg- és legelső sorban politikus sem volt.
A nagyváradi szabadelvű párt nem adja fel a küzdelmet, nem mond le a vezetés és győzelem reményéről. Helyes. Senki sem kívánja, hogy meghaljon vagy lemondjon. De mostani elzárkózása Barabás Bélától, aki végre is egész Nagyvárad képviselője, aki a munkás kezét ajánlotta fel a békére s a közös érdekek munkálására – oktalan dolog.
Ne feledje el a szabadelvű párt, hogy a kis emberekből, a népből anélkül is kiírthatatlan ez a hit, hogy a szabadelvű párt az „urak pártja”, hogy az „urak” érdeke egészen más, mint az övék. Vajon ez a mostani elzárkózás nem erősítheti-e ezt a hitet? Vajon [nem] szebb és többet érő is lett volna a Barabás fogadásánál megnyilatkozó lojális, esetleg még tüntetően is barátságos magatartás?…
Dicsérjük a város jelenlegi első tisztviselőjét: Rimler Károlyt és mindazokat, kik talán ellenkező politikai véleménnyel részt vettek Nagyvárad város képviselőjének ismerkedő ittlétében. Helyesen és okosan tették. Ez a mi hitünk, s magunk is, kiknek politikai hitvallásunk sokban eltér a Barabásétól, vendégelésében részt veszünk, s üdvözöljük őt meleg szívvel, mint egész Nagyvárad képviselőjét.
NN 1902. január 14.
305. Barabás Béla Nagyváradon. NN 1902. jan. 14. 1–3. – vezércikk
A másnapi Nagyváradi Krónika (Invitálások – l. a Főszövegben) is arra vall, hogy Ady részt vett Barabás fogadásában. Feltehető tehát, hogy az erről szóló cikket is ő írta. Ezt bizonyítja néhány stiláris sajátság is („Temperamentumos, vonzó egyéniség”; „Ez a mi hitünk”). A finom és árnyalt politikai distinkció is az ő részérdekeken fölülemelkedő, átfogó szemléletének bizonyítéka.