Nincs ez idő szerint rosszabb dolga senkinek, mint Nagyváradon a helyi szerzőnek. Mióta a nagyváradi közönség kultúrpublikum lett, és fütyül, a helyi szerzők között nagy a pánik. Semmi sem igazolja ezt jobban, mint a Pintér Imre példája. Pintér, aki eddig havonként átlag nyolc darabot írt, a produkciót állítólag kéthavonként egy darabra szállította le, sőt az üzem teljes beszüntetését tervezi.
A nagyváradi színtársulat jeles komikája – Benkő Jolán tudvalevőleg szintén színdarabíró. Hófehérke című baba-darabját a nagyváradi színpadon is adták.
Benkő Jolán most tragédiát írt. Azt mondják, igen erős, jó darab. Tagma királyné-nál meg kétségtelenül jobb. Benyújtotta Somogyi színigazgatóhoz. A tragédia fogadtatása túlságosan szíves nem volt. Elmondták a jeles komikának, hogy így, úgy, bajos dolog, a helyi szerzők és a többi.
Mikor aztán Benkő Jolán erősködött, hogy ő nem helyi, hanem országos nevű szerző, elfogadták a tragédiát – elolvasásra…
Másnap már visszakínálták a szerzőnek. – Szép darab, de hát a Nemzetibe való. Százhuszonegy szereplő játszik benne. Hol vegyenek ennyit Nagyváradon?
Tekintettel arra, hogy minden jónevelésű tragédiában tömeges gyilkosság fordul elő, s a Benkő Jolánéban is, Benkő Jolán elhatározta, hogy egy sereg gyilkosságot házilag eszközöl. Most otthon a lakásán legyilkol vagy hatvanhét szereplőt, s aztán újra benyújtja a darabot a színpadra, hogy ne maradjon legyilkolatlanul egyetlen egy szereplő sem…
NN 1902. február 15.
319. Helyi szerzők keserve. NN 1902. febr. 15. 4. – Nagyváradi Krónika. Nagyváradi tarkaságok
A színházi kritikus Ady írása lehet.
Nincs ez idő szerint rosszabb dolga senkinek, mint Nagyváradon a helyi szerzőnek: célzás Karácsonyi Aladár Jogászélet c. darabjának bukására (l. jan. 12-i cikkét a Főszövegben) – Tagma királyné: Rákosi Jenő színdarabja.