Bocsássa meg nekünk Bölöny József, de neki tulajdonítjuk, hogy Krasznay Andor, ez a derék színész ember, nagyon kicsinyesen vélekedik az újságírásról. A színész általában nem lát tovább a földszinti állóhelynél, de Krasznay még a kortináig sem lát. Krasznay például nem érti meg, hogy a lapot nem az újságírók, hanem a közönség csinálja, mert hiszen az újságíró minden betűjével a közönség véleményét vagy érdekét akarja publikálni. Hogy a derék Krasznay mint vélekedik az újságírókról, azt a következő nyilatkozata bizonyítja:
– Tudom ugyan – mormog az öreg – hogy az újságíró nagy hatalom, de csak a gyengékkel szemben. Van egy ember, akinek az újságírók sem árthatnak. Félreteszem a szerénységet s megmondom a nevét:
Krasznay Andor… Neki ártson hát valamelyik újság…
Méltóztatnak ebből látni, hogy Krasznay nem annyira az újságírást becsüli le. Sőt inkább magát becsüli és taksálja nagyon-nagyon sokra. Ergo: Krasznay nagyon boldog ember lehet…
NN 1902. február 20.
325. Az újságírók. NN 1902. febr. 20. 4. – Nagyváradi Krónika. Nagyváradi tarkaságok
Ady gondolata, hogy a lapot nem az újságírók, hanem a közönség csinálja, és rá vall a Krasznay Andort érintő „fricska” is.