A színtársulat egyik tenoristája kiérdemesült hadfi. Állítólag részt vett a boszniai háborúban is, de erre kevésbé büszke. Inkább egyéb katonai élményeiről szeret gyakrabban és hosszabban beszélgetni. Sohse mulasztja el hozzátenni:
– Nem volt az ezrednél még egy olyan ravasz ember, mint én.
A másik tenorista riválisának nem a hangját, hanem ezt az ékes katonai múltját irigyli. Hónapok óta olyan irányú, kemény kutatásokat végez, hogy az ő kedves tenorista kollégájával nem történt meg mindaz, amit ő elbeszél. E kutatások – állítólag – a következő eredménnyel jártak:
A tenorista volt ugyan katona, de csak egy napig. A berukkolás után mindjárt hazabocsájtották. Boszniában nem ő járt, hanem a nagybátyja, ki Boszniából hozott volt feleséget. Azok az anekdoták pedig, miket előad, benne vannak egy harmincesztendős kalendáriumban, tehát régibbek a boszniai háborúnál.
Arról azonban nem kezeskedhetünk, hogy ezek a kutatások valóban hitelesek-e.
NN 1902. február 22.
328. A tenorista obsitos. NN 1902. febr. 22. 3. – Nagyváradi Krónika. Nagyváradi tarkaságok
Színházi témáról lévén szó, azt lejegyezhette a rovatvezető Ady is.