Eseményszámba menő nagy, igazi siker kedve és zaja töltötte be tegnap este a színházat. Akik nagyon tudnak bízni és reménykedni, azokat is meglepte a tegnapi siker. A Csepűrágókat – ha jól tudjuk – Leszkay András halászta ki valamelyik kisebb francia színpad repertoárjából. Gyöngy, valóságos gyöngy ez a darab. De olyan sikert, amelyet megérdemel, csak éppen itt Nagyváradon arathatott. Aradon s a Magyar Színházban hiányzott az áldozatkészség, hiányzott a mi derék művész gárdánk, s hiányzott valószínűleg a rendezői talentum is. Nálunk ez mind szerencsésen összetalálkozott, s ez magyarázza meg a tegnapi nagy sikert, a szezonnak talán legnagyobb sikerét.
A Csepűrágók a legvarázsosabb miliőben mozog. Artisták világa, a szűzi cigány élet. Bohémia poézisa ölelkezik össze aranyos operett romantikával – a rokokós világ alakjaival. Édes meséjét körülfogja a legédesebb muzsika. És evvel még mindig nem mondtunk el mindent. A régi s modern operetteknek minden kipróbált attrakcióját magába szedte ez a darab. Tele van, túlságosan is tele édes bolondságokkal, hatást-csaló ötletekkel. És hogy játszott a mi derék operett társulatunk! – Hogy példát mondjunk: Nyárai Antal – úgy csinál meg egy vallomás-jelenetet, hogy ezért magáért érdemes a darabot megnézni. És hány ilyen értékes epizódja van az előadásnak. Székely Irén, Lányi Edit, Pintér Imre és Nyárai Antal egytől-egyig primadonna-sikereket arattak. De pompás volt Benkő Jolán, Tóvári Anna, Bognár, Krasznay, Füredi s mind-mind. Bércziné és Désiné frenetikus tapsvihart arattak táncukkal. Egyáltalában nagyon régen nem volt a színházban annyi taps, mint tegnap. A siker két fő osztályrészesét, Müller karmestert s Pintért, a zseniális rendezőt külön ünnepelték. A ház zsúfolt, s az lesz e darabra még sokszor.
NN 1902. február 25.
332. Csepűrágók. Premier a Szigligeti Színházban. NN 1902. febr. 25. 5. – Színház
Ady színikritikáinak jellegzetes kifejezései fordulnak elő benne: „legvarázsosabb”, „Bohémia poézisa”, „édes bolondság” stb.
A csepűrágók: Les saltinbanques. Nagy daljáték 3 felv. Írta Maurice Ordonneaux, ford. Makai Emil, zenéjét szerezte Louis Ganne. A darabnak 1901. dec. 31-én volt a bemutatója a Magyar Színházban. – Leszkay András: ekkor a Magyar Színház igazgatója.