Ma délután 6 órakor bezárják a Csokonai Kör által rendezett színészeti kiállítást, s el fog hangzani fényes, jubileumi ünnepélyeinek végső, zárószava is.
Lehetetlen egy búcsúpillantást nem vetni a gyönyörűen sikerült jubileum legszebb részletére, hálátlanság volna szívből jövő köszönetünket ki nem fejezni a Csokonai Kör vezetősége iránt, mely fáradhatatlan buzgalommal munkálkodott az ünnepély teljes sikerén, melyet valóban el is ért.
Legyen még egyszer szívből üdvözölve a Csokonai Kör, legyen üdvözölve annak tevékeny alelnöke: Komlóssy Arthur főjegyző, kinek legnagyobb rész jut a siker érdeméből.
Az önzetlen munkájának jutalma az az elismerés, melyben őt az igazi érdem ismerősei mindannyian részesítik.
Még csak ma tekinthető meg a jubileumi ünnepélyek gyönyörű részlete: a színészeti kiállítás.
Mi nem késtünk olvasóink s a nagyközönség figyelmébe ajánlani ezt a mindenképpen sikerült, szép kiállítást, melyet megnézni minden művelt embernek elmulaszthatatlan kötelessége.
Mennyi lelkesítő, mennyi szép dolog van ezen a kiállításon!
Ott látjuk azoknak a művésznőknek és művészeknek relikviáját[!], kik a debreceni színészetben örök érdemet szereztek maguknak.
Hogy csak néhányat soroljunk fel az emléktárgyak közül, ott látjuk a két legnagyobb élő magyar művésznőnek, Prielle Kornéliának és Blaha Lujzának azokat az emléktárgyait, melyeknek kedves emléke, művészi becse sohasem felejteti el velünk*, hogy valaha a debreceni színészet büszkeségei voltak.
Ott látjuk Ujházi Edének, E. Kovács Gyulának, a Mándoky párnak kegyelettel őrzött ereklyéit, melyeknek minden darabja egy esemény a debreceni színészet gyönyörű történetében.
B. Békéssy Rózsa úrnő a debreceniek nemrég ünnepelt művésznője is igen becses emléktárgyakat állított ki. Ott látjuk a művésznő kritika könyvét, mely csaknem az egész magyar sajtó elismerő nyilatkozatait tartalmazza, értékes albumát, egy igen sikerült emlékrajzot egyik újságíró társunk kezétől, egy másik rajzot – szintén őtőle –, mely a művésznőnek egyik jutalomjátékán adott bankóknak olyan hű másolatát adja, hogy az osztrák-magyar bank itteni fiókja bankóhamisítási pert akart a rajzoló nyakába akasztani, s még egy majolikára festett arckép is emlékezteti a közönséget régi kedvencére.
Jókai, a költőkirály nejének, Laborfalvi Rózának sikerült arcképét és egy, a debreceniektől kapott ezüst babérkoszorút állított ki, és még számtalan, igen becses emléktárgy teszi nagy jelentőségűvé a sikerült kiállítást, melynek rendezéséért igazi elismerés illeti a Csokonai Kört.
S mi lenne más a mi végszavunk is a debreceni színészet jubileumának estéjén, mint az, hogy a debreceni színészet fejlődjék, virágozzék továbbra is, legyen mindig, mindenekfelett magyar.
Ady Endre
DRU 1898. december 4.
1. Kapuzárás előtt. A színészeti kiállítás. DRU 1898. dec. 4. 4. – Ady Endre
* Eredetiben: velük
A Vitályos-féle publikációban (Irodalomtörténet, 1992. 4. sz. 901.) a megjelenési adat sajtóhibás, nem DU, hanem DRU a helyes forrásmegjelölés.
A cikk megírásának apropója a debreceni színészet 100 éves évfordulójára rendezett kiállítás, ill. annak bezárása. Erről a témáról l. még a Száz éve és a Debrecen örömünnepe c. cikkeket, melyek ugyanezen év november 27-én és 28-án jelentek meg a DRU-ban (AEÖPM I.2 47–51.; 720–23.) – Mi nem késtünk olvasóink… figyelmébe ajánlani ezt a…. szép kiállítást: a DRU november 30-i számában ad hírt Ady a kiállítás megnyitásáról (A színészeti kiállítás. AEÖPM I.2 51–52.; 723.). – Mándoky pár: Mándoky Béla és neje, debreceni színészházaspár.