9. Válasz „Dunántúli” úrnak

Tisztelt Szerkesztő úr, adjon helyet e rövid nyilatkozatnak, miért is, mint a Népszava régi embere és állandó híve, meleg köszönetet mondok:

A B. H. körülbelül két év óta, mióta ravasz, vén, mesterkedő fő-rókája a lap népszerűsítésére konok, de hiábavaló föltámasztási akciójára megmarasztatott, igen bátor lap lett. Még csak az általa alig várt, áhított pogrom előmunkálatainál tart, és könnyen teheti, mert ő ma üthet minden változtató, reformáló, radikális akaratot: őt ma nem lehet bántani. Engem gyakorta tüntet ki támadásaival, és elég szerény vagyok még mindig, hogy érezzem: az én személyemben és általában mindenféle becsületes bátorságot, akaratot és progressziót denunciál, támad és üldöz. Most fogta magát, és a magyar kálvinisták néhány megzavarodott, vallás-tébolyos alakjának a segítségével a kálvinistaságot is be akarja soroztatni a klerikális reakció népfölkelői közé. Ez a kálvinisták dolga, és ami engem illet, már régebben vissza kellett volna tartanom magam, hogy Rákosi Jenővel akár feleselgető viszonyba is jöjjek. Ha megérjük a háború végét és szabad lesz, majd bokrétába foglalom, amiket 10–12 év óta írtam róla, és ami még írnivalóm van. Addig tovább is (sajnos, büntetlenül) avatkozhat legmagánabb ügyeimbe, és folytathatja gonosz, kártékony banyáskodásait. Annyival inkább megteheti ezt, mert nekem semmiféle vonatkozásában az életemnek: családiban, egészségiben, politikaiban, pénzügyiben, irodalmiban és hálószobaiban (ha valaki, mint ő, már erre adja magát) rejtegetni valóm nincs. Egy kissé undorodom ugyan Rákosi úr modorától, melyhez fölöttébb illik mostani perverzus ölelkezése, neki, a jezsuitának és a szegény kálvinista, meghibbant kvékernek, kivel ma kettesben akartak agyonütni. Ez az undor-érzés is talán hamarosan elmúlik, mert most már (ismétlem), míg a háború tart, Rákosi Jenő vénasszonyság fecseghet, amennyit akar. 1916. május 4.

Ady Endre

Nsz 1916. május 5.

Jegyzetek

9. Válasz „Dunántúli” úrnak. Nsz 1916. máj. 5. 6. – Ady Endre

A cikk megírásának közvetlen előzménye Rákosi Jenőnek Levelek c., a szokásos Dunántúli szignóval publikált közleménye a BH 1916. máj. 4-i számában, amelyben felvezető és lezáró bekezdéssel közrefogva újra közli Ravasz László Az Ady Endre kálvinistasága c. Aleph jelzéssel ellátott polemikus írását a Protestáns Szemle 1916. 4. (áprilisi) számából. (Rákosi cikkét l. AEÖPM XI. 559–60.; Ravasz László polemikus írását: AEÖPM XI. 557–58.) A vita szűkebb, érdemi részéről közvetlenebbül tájékozódhatunk Ady alábbi cikkeiből és azoknak jegyzeteiből: Az én kálvinistaságom. Nyugat 1916. márc. 16. – AEÖPM XI. 120–21.; 542–61.; a Protestáns Szemlének. V 1916. máj. 5. – AEÖPM XI. 122–23.; 564–76.

mint a Népszava régi embere és állandó híve: Ady kapcsolata a Nsz-val minden bizonnyal Révész Béla közvetítése révén alakult ki 1906–1907-ben. Az 1906-os évben négy novellát publikál, 1907-ben több mint egy tucatnyi verset közöl a Nsz-ban. (L. erről még A Délibáb üzenete c. vers jegyzetét: AEÖV III. 361–63.) Ezt követően, a további években 1910-ig folyamatosan ad közre verset és prózát Ady a Nsz hasábjain. A tizes években már csak ritkán, a világháborús években azonban csak ilyen nyilatkozatok formájában. – mert nekem semmiféle vonatkozásában az életemnek: családiban, egészségiben, politikaiban, pénzügyiben, irodalmiban és hálószobaiban (ha valaki, mint ő, már erre adja magát) rejtegetni valóm nincs: utalás Rákosi Jenő Adyt nemcsak irodalmi munkássága tárgyában, de magánélete ügyeiben is támadó vita-szellemére. (L. e vonatkozásban Rákosi Jenő 1915. nov. 12-i cikkének szövegét: AEÖPM XI. 424–28., illetve Ady [Nyilatkozat] c. írását: BH 1915. nov. 14. – AEÖPM XI. 110.; illetve annak jegyzetét: AEÖPM XI. 435–45.) – a szegény kálvinista, meghibbant kvékernek: Ady itt Ravasz Lászlóra utal, őt titulálja kvékernek, szigorú erkölcsi szabályokat követő protestáns felekezetűnek.




Hátra Kezdőlap Előre