|
Kézirat: Autográf, ceruzával írt, oldalszámozott fogalmazvány, 2 fólió, 255×165 mm. A fóliók alján: –1–, –2– számozás. Itt járt az Ősz címen. Aláírás nélkül. Laminált. – PIM A. 14. Hasonmása: Bölöni 52–53. Első megjelenés: BN 1906. augusztus 12. XI. évf. 221. sz. 2. – Tárca – (Páris, augusztus hava) – Ady Endre – („Bukolika” főcímmel Itt járt az Ősz címen elsőnek közli a Léda a kertben, a Rózsaliget a Pusztán és az Álom egy Méhesről c. versek előtt.) – További megjelenések: Szil 1906. augusztus 23. XXIV. évf. 34. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – („Bukolika” főcímmel Itt járt az Ősz címen elsőnek közli a Léda a kertben és a Rózsaliget a Pusztán c. versek előtt.); SzaV 1910. február 20. 19. évf. 8. sz. 3. – Ady Endre. – Kötetben: VA1 (1908) (A Halál rokona ciklus) 8.; AH (1908) 26.; VA2 (1910) 8–9.; VA3 (1910) 8–9.; Gyűjt [1910] 23.; VA4 (1918) 8–9.; VA5 (1919) 9. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 43. Szövegkritika, szövegváltozatokAlapszövegünk a VA3-ból. A k szövegén megfigyelhetők Ady érlelő-módosító eljárásai. A BN és a Szil publikációja kisebb igazításokkal a k véglegesített szövegét követi. Néhány további javítás révén alakította ki a poéta a VA szövegközlését. Csupán egy-két eltérés, illetve sajtóhiba található a VA1, illetve az AH és a Gyűjt publikációjában. A SzaV közlése többnyire szövegromlásaival „szaporította” a szövegváltozatok számát. A VA1 korrektúrájában (PIM A. 126/1.) a költő a 6. sor végén a rőzse-dalok után a vesszőt pontra cserélte, a 13. sorban pedig a hökölt alakot hőkölt-re változtatta. Szövegeltérések:
KeletkezéstörténetAdynak különös képessége volt „az évszakok elő-érzékelés”-ére, helyesebben szólva az évszakváltások sejtelmes elővetítésére. A későbbiekben több hasonló verset írt: így az 1908-as Rettegésben a falu, az 1911-es Télbe-hulló ember vágya, illetve Az Ősz szerelmei s az 1913-as Őszülő erdők rettegése c. költeményeket. Földessy szerint mindez összefügg a költő életszemléletének „jövő felé irányítottságával”: a poéta mind „a természeti folyamatok érzékelésében”, mind „a történelmi folyamatokban” gyakran „túlfut a jelenen”. (Földessy: Amt 47.) Hasonló évszakváltás motívumára építi sajátos mondandóját az 1909-es Barna Ég alatt c. versében is. Az időjárás-változások és általában a természeti jelenségek jelképes összekapcsolása a személyes hangulati vagy az emberi lét általános jelenségeivel elég gyakori Ady korai publicisztikájában is. A vers különös szépségének és lírai motivációjának értelmezése nem a keletkezéstörténeti feltárás, hanem az esztétikai értékelés dolga. Így a mi feladatunk a vers létrejöttének bizonyos meghatározó elemeire terjedhet ki csupán. Mindehhez e párizsi nyári hónapok (Ady jún. 20-án érkezett a francia fővárosba) koronatanúja, Bölöni György szolgáltat érdekes adalékokat. Elmondja többek között, hogy „Párizsban igen meleg nyár volt akkor.” (Bölöni 73.) Közli ugyanakkor egy ekkoriban, 1906. júl. 5-én Londonba Marchişiu Otíliának, későbbi feleségének, az Adyék körében Itókának becézett asszonynak küldött levele szövegét is. Közös, a vers első csírájának tekinthető élményről számol be: „Tegnap délután Adyval és Léda asszonnyal voltam együtt. Szürke eső esett. Kikocsiztunk a Bois-ba. Felhúztuk a kocsi fedelét, és amint hárman hátul ültünk, éreznem kellett, hogy símul egymáshoz önkéntelenül ez a két ember. Az eső szakadni kezdett. Lassan baktatott kicsi kolompjával fáradtan a ló. Szél jött, és az Acacia-soron a nagy […] akácok alatt megzörgette és szétszórta a sárga száraz faleveleket.” E levélrészlethez az életrajzíró szükségesnek tartotta a kommentárt is: „Azért jegyzem ezeket a sorokat ide, mert e perzselő nyár után jövő esős délutánban, amit együtt a Bois-ban töltöttünk, már benne volt Ady pár héttel később született Párisban járt az Ősz versének első élménye: Ady is azt látta és élte át ekkor, amit én.” (Bölöni 78–79.) A vers megszületése előtt Adyt még újabb benyomások érték. Miként A platán-fa álma c. vers keletkezéstörténetében (l. e kötetben) említettük, Ady szeretett este, éjjelenként a szállójához közeli Rue de Médicis Gambrinus kávéházának teraszán üldögélni. Sőt – Bölöni emlékezete szerint – több verse is ott keletkezett. A szemtanúban még évtizedek múlva is elevenen élt az élmény: „A teraszról kézzelfoghatóan láttuk a valóságban Ady témáit, melyek később verssé formálódtak.” Bölöni György szinte „a teremtés misztériumát” érezte, „amikor Ady-versekké váltak az előttünk fekvő motívumok”. Így tért rá e vers létrejöttének konkrét körülményeire: „Akkor nyáron korán beköszöntött az ősz, és a sarkon a Boul' Mich'-ről besodorta a szél a hulló faleveleket. Ady Bois élménye feléledt, és itt, a kávéház teraszán megszületett a Párisban járt az Ősz.” (Bölöni 86.) A külső körülményeket illetően mindez valószínűen így történhetett. Még akkor is, ha nem bizonyos, hogy júl. végén már „beköszöntött az ősz”, legfeljebb egy-két őszies nap „szökött be” a nyári kánikulába. Az pedig már Ady különös érzékenységének megnyilatkozása, hogy ezt az őszies „suhanást” miként hangolta össze a benne élő halál-sejtelem rezdüléseivel. IrodalomHorváth 50.; Hatvany I. 21–24.; Bölöni 73., 78–79., 86.; Halász: NA 77.; André Thérive: Deux poèmes parisiens d'André Ady. Nouvelle Revue de Hongrie 1940. 62. köt. (mars) 213–16.; Földessy: Amt 47.; Benedek Marcell: Párisban járt az Ősz [Verselemzés]. Miért szép? Bp., 1966. 26–28.; Varga 231.; N. P. Kiszeleva: K perevodu odnogu sztihotvorenija Endre Adina ruszkij jazük. Acta Univ. Szeged. 1968. Dissertationes Slavicae. 6. 35–42.; Király I. 477–80., 291., 305–06., 486–87.; Baróti 118.; Szuromi Lajos: Párisban járt az Ősz, Kocsiút az éjszakában. (Funkcionális metrikai elemzés). ItK 1977. 4–6. sz. 573–83.
|