|
Első megjelenés: Nsz 1907. január 6. XXXV. évf. 6. sz. 2. – Írta Ady Endre – (Debrecen és a Délibáb címmel a Dózsa György unokája c. vers után másodikként közli.) – Kötetben: Isz1 (1909) (Az utca éneke ciklus) 95.; Isz2 (1911) 95.; Isz3 (1918) 95.; Isz4 (1919) 95. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 111. Szövegkritika, szövegváltozatokAlapszövegünk az Isz1-ből. A Nsz közlését Ady több módosítással vette fel az Isz-be, az Isz egyes kiadásai között nincs eltérés. KeletkezéstörténetA délibáb Ady szűkebb patriájában sem ritka jelenség. „Érdekes adat […] – olvashatjuk Kovalovszky Miklós könyvében –, hogy Érmindszent környékén is gyakori tünemény a délibáb, amely helyet kap Ady költészetének szimbólumai közt […] Nem Debrecenben látta tehát először.” (EmlAE I. 166.) Ady Mariska visszaemlékezése is említi a délibábot: „Másnap forró délben robogok át az érmelléki síkon, mely a puszták csudált tüneményével, egy tökéletes szépségű délibábbal gyönyörködtet… – írja – Érmindszent jegenyéit emeli magasra a csalóka tündér…” (EmlAE I. 131.) A délibáb szerepel már A Hortobágy poétája c. versében is: „Alkonyatok és délibábok / Megfogták százszor is a lelkét,”. Itt ugyancsak a jövő sejtelmének kifejezője. A Délibáb üzenete a Nsz-ban a Dózsa György unokájá-val együtt jelenik meg. A Nsz-val meghitt barátja, kitartó hű éjszakai mulató társa, Révész Béla, „az éjszaka karmestere” hozza kapcsolatba. Első novelláját (Norbert pap látomása) 1906. jan. 26-án közli a Nsz, innentől egyre sűrűbben jelennek meg írásai a lapban, decemberben pl. három novellája. Az egyre szaporodó közlemények oka nyilvánvalóan az, hogy a BN romló anyagi helyzete egyre kevésbé teszi lehetővé, hogy külön párizsi tudósítót tartson, ezért Adyt haza hívják Párizsból. Ezt a költő 1906. nov. 7-i levelében írja meg Révész Bélának, és kilátásba helyezi, hogy inkább szakít a lappal, de nem tesz eleget a hazarendelésnek: „A Budapesti Napló-val szakítottam – írja. – Birónak most írtam meg, hogy hazamenni nem vagyok hajlandó. Ezt holnap Vészinek szóval megismétlem [..] De ha belehalok is, kitartok […] Lehet-e kísérletet tennem valami lappal. Melyik nem félne az én darabont nevemtől? A Szerda nem biztosítana-e nekem valamit? Hova s kihez lehetne írnom? A Napló-tól már elsején nem fogok fizetést kapni. […] A Népszavá-tól sem kaptam meg még a kis pénzt […] Édes fiam, vedd szívedre állás és kenyér nélküli barátod sorsát.” (AEl I. 227–28.) A szakításból végül is nem lett semmi, a szerkesztőség hozzájárul, hogy továbbra is Párizsban maradjon, de Ady megpróbál a Nsz-ban is publikációs lehetőséget biztosítani magának. Egyébként ugyanaznap (1907. jan. 6.) jelenik meg két költeménye a BN-ban is (Ahol Árgyilus alszik, Én nem vagyok magyar?), mégsem lehet véletlen, hogy a két forradalmas verset a Nsz-nak adja. Földessy Gyula A Délibáb üzeneté-t Ady úgynevezett „vörös” versei közé sorolja és nem alaptalanul. Felhívja a figyelmet Adynak a BN 1905. ápr. 7-i számában megjelent egyik színházi kritikájára, amely szerinte már „költői megsejtése a későbbi Debrecenbe bevonuló vörös Délibábnak”. (Földessy: Amt 95.) „Egyszer csak, talán nagyon hamar – írja Ady az említett cikkben – egy nagy roppanás jön úgyis, s fölénk telepszik, magukat kiéltek és lejártak fölé, az új éhségű, otrombán egészséges, vörös lobogós, új világ. (Kézről kézre. AEÖPM VI. 117.) 1906. dec. 18-án pedig ezt írja: „Meg kell háborodnia az embernek, ha megkísérti, hogy kultúrtársadalmak életét Magyarországéval hasonlítsa össze.” (Költők. AEÖPM VIII. 133.) Debrecen elmaradottságát, maradiságát, a civisek szembefordulását minden haladó gondolattal, Ady már debreceni újságíró korában ostorozza: „Sehol annyi előítélet, annyi elfogultság nem áll útjában az eszme harcosának – panaszolja a DH 1899. márc. 25-i számában –, mint éppen itt nálunk, a vidék ősrégi metropoliszában.” (A toll diadala. AEÖPM I.2 124.) Máshelyütt kigúnyolja a debreceni polgárok műveletlenségét: „Óh, Debrecen megőrzi a múlt szép tradicióit! Művészet, minek az? Kinek kellenek képek? Van egy tucat fényképészünk – írja szarkasztikusan a D 1899. ápr. 29-i számában –, akinek pedig nem elegendő a fénykép, ötven krajcárért nagyon csinos dolgokat szerezhet az utcai képárusítóktól.” (A hétről. AEÖPM I.2 137.) Magyarázat„Basahalmától ős Péterfiáig / Ájer pezseg. Úgy hívják: Gondolat.” – Basahalma (Basa-halom) „halom Debrecen városközpontjától délnyugatra”. A hagyomány szerint arra emlékeztet, hogy 1660-ban e halmon táborozva sarcolta meg a várost Szeidi Ahmed budai basa. (Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológia szótára. Bp., 1978. 93.) – Péterfia utca Debrecen egyik fő utcája, a városközpontból tart északnak, a Nagyerdő irányába, itt éltek a város leggazdagabb polgárai. – Ájer az aer (latin–görög) = levegő szó népies, olykor tréfás változata. IrodalomFöldessy: Amt 95.; Pálfy József: Mi indította Ady Endrét A Délibáb üzenete megírására? Alföld 1969. 1. sz. 23–26.
|