Lédával a bálban

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 225×202 mm-es fólió. A fólió felső szélén Farsangi dalok főcím, alatta: Lédával a bálban. A kéziraton aláírás nincs. A kézirat bal felső sarkán ismeretlen kéz írása: I. Tárca, alatta: A mi versbetűinkből. – PIM A. 132.

Első megjelenés: BN 1907. január 20. XII. évf. 18. sz. 2.  – (Páris) – Ady Endre – („Farsangi dalok” főcímmel elsőnek közli a Pénz és Karnevál és a Farsang a Duna-tájon c. versek előtt.) – Kötetben: VA₁ (1908) (A Léda arany-szobra ciklus) 150.; VA₂ (1910) 83.; VA₃ (1910) 83.; VA₄ (1918) 83.; VA₅ (1919) 110. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 76.

Alapszövegünk a VA₃-ból.

A VA₁ korrektúrájában (PIM A. 126/1.) a 7. sorban az eredetileg egybeírt rózsa-koszorúinkat Ady kötőjellel elválasztotta. A VA₃ korrektúrájában (OSzK Fond. Hung. 1731.) a 7. sor koszorúinkat hosszú ú-ját rövidre javították.

• 2 Az ifjú ú hangját ritmikai okból a k, a BN és a VA₁ szövege alapján rövidre javítottuk.

Három különböző motívumú és hangolású verset kapcsol össze Ady január közepén – miként ezt a sajtóközlés „Farsangi dalok” főcíme is jelzi – a farsangi szezon képzetével. A farsang időszaka vízkereszt ünnepétől (jan. 6.) hamvazószerdáig (ennek dátuma évenként változó a csillagászati tényezők szerint kijelölt mozgó ünnep, a húsvét függvényében) tart. A vers létrejötte idején már megkezdődött tehát a farsang, amelynek egyik gyakori kísérő jelensége a bálok sorozata. A báli évad beállta adta tehát Adynak az egyik inspirációt a vers létrejöttéhez. A másik motiváció Adynak abból a törekvéséből eredt, hogy a maga lírai énjét és Léda alakját fiktív módon összehangolja, amelyre 1906-os versei között akadt is példa: a Jöjj, Léda, megölellek c. költemény, amelyben a maga „átkos” poéta önarcképéhez a „boszorkányos” asszony képzetét kapcsolja (l. a verset és jegyzetét e kötetben). Harmadjára a költő emlékezetében bizonyára eleven benyomás maradt Baudelaire híres verse, a Danse macabre, a Haláltánc, amely a Les Fleurs du Mal második, Tableaux parisiens (Párizsi képek) c. ciklusában jelent meg. A francia poéta látomása a pompázó bálozók között megjelenő fölcicomázott női csontvázról, az élők mulatságára gúnyosan reflektáló halálról Ady kezén, képzeletében meghatározóan más, tömörebben drámai és Lédát magához karoló személyesebb vízióvá alakult át. A riasztó, meghökkentő szándék azonban mindkét költő esetében érzékelhető. Baudelaire így szólongatja, kérdezi a táncoló csontvázat: „Viens-tu troubler, avec ta puissante grimace, / La fête de la Vie?” (Tóth Árpád fordításában: „Jöttél, hogy bénitó grimasszal halni rontsad / az Élet ünnepét?”). Ady pedig így jeleníti meg a halál-arcú fekete pár mindenkit megdöbbentő hatását: Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve / Rebbennek szét a boldog mátka-párok. A magyar költő ihletének baudelaire-i eredetére többen is utaltak egymás után: Hatvany, Szabó Richárd és mások.

Másként rekonstruálja a vers létrejöttét Király István: „1907. január végén a farsangot ünnepelte Párizs, s ekkor írta meg Ady ezt a groteszk karneváli verset, saját külön »farsangjának« fájó számvetését. »Bomlott«, zaklatott, rossz idegzetű, »értelem nélküli« veszekedések sora jellemezte ekkoriban Lédához való viszonyát: a töméntelen vidámság Párizsával, a mulató Párizzsal meghasonlottságuk fájón feleselt. S a hideg, felhős január végén, a csatakos párizsi utca sárba vesző hópelyheit nézve megszületett a Lédával a bálban. Két összetartozó ember örökös, meddő egymásgyötrése súlyt, jelentést kapott: szimbólummá nőtt. Adva volt itt is a jellegzetes adys, egzisztenciális érvényesítés: az emberi sors nagy drámájába világított be az egyszeri élmény.” (Király I. 448.) Király csak annyiban téved, hogy Ady a verset nem jan. végén írta, legalább jan. közepén keletkezett, hiszen 20-án már megjelent a BN-ban. Továbbá e vers víziójának s a költő és Léda közötti konfliktusoknak nincs meghatározó kapcsolata egymással.

A vers baudelaire-i reminiszcenciáira – mint jeleztük – többen felfigyeltek. Szabó Richárd például ekként: „Baudelaire megrajzolja a csontváz-halált, s a hagyománytól eltérően nőnek öltözteti fel. Haláltánc (Danse macabre) című versében ez a női ruhás, »vad bűbáj«-jal borított halál fényes bálteremben jelenik meg. Ugyanaz a helyzetkép van Ady Lédával a bálban című versében.” (Szabó R. 50.) „A vers magában áll – írja Hatvany. – Baudelaire-i vers Adyba transzponálva. Baudelaire-i az elképzelés, de a megcsinálás módja nem pórázon tartott és kötött, ahogy Baudelaire szokta. Ady megcsinálása mindig a rögtönzés jellegét viseli magán.” (Hatvany II. 363–64.) Varga József szerint „[…] a legtudatosabban törekedett arra, hogy a Baudelaire hozta frisson nouveau-kat magyarul is eredetien kamatoztassa. A morbiditást a líra nagy múlt századi megújítójától kölcsönözhette.” (Varga 239.)

Horváth János a „lét és nemlét nagy kérdésé”-nek felvetését látja a versben: „Hazajáró lelkek-e csak, a másvilágról jöttek-e vissza ő és Léda, vagy még át sem költöztek ama másik életbe, csak azt élik már e jelenvalóban? Élet és halál, mik a közfelfogásban egymás tagadása, Ady érzése szerint nem zárják ki egymást, lényegileg azonosak, elannyira, hogy élesen elkülöníteni, ha ő beszél róluk, szinte képtelenek vagyunk.” (Horváth 46.) Schöpflin úgy látja „Ez az Ady halál-tánca, kísérteties víziói közt a legkísértetiesebb.” (Schöpflin 100.)

Horváth 45–46.; Hatvany II. 363–65.; Schöpflin 100.; Szabó R. 50.; Makay Gusztáv: „Édes hazám fogadj szívedbe…” Bp., 1959. 272–98.; Varga 239.; Pór Péter: Adalék egy korszakváltáshoz. ItK 1967. 61–65.; Király I. 248–250.; Kecskés András: 25 magyar vers. Veszprém, 1974. 67–72.