|
Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 211×210 mm-es fólió. A fólió alsó széle tépett. A felső jobb sarokban 2-es szám, aláhúzva. A kéziraton aláírás nincs. – OSzK Kézirattár. Analekta 117/6 Első megjelenés: BN 1907. január 20. XII. évf. 18. sz. 2. – (Páris) – Ady Endre – („Farsangi dalok” főcímmel a Lédával a bálban és a Farsang a Duna-tájon c. versek között.) – Kötetben: VA1 (1908) (Mi urunk: a Pénz ciklus) 129.; VA2 (1910) 72.; VA3 (1910) 72.; VA4 (1918) 72.; VA5 (1919) 95. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 72. Szövegkritika, szövegváltozatokAlapszövegünk a VA1-ből. Ady a VA1 korrektúrájában (PIM A. 126/1.) az első négy sor után a strófaelválasztó csillagot törölte. A 13. sor Amen szavában a szókezdő A betűt Á-ra javította. A VA3 korrektúrájában (OSzK Fond. Hung. 1731.) az 5. sorban az Oh után vesszőt tettek. KeletkezéstörténetTartósan bizonytalan egzisztenciális helyzetét szublimálta sóhajszerű „imává” a költő. Ady pénzgondjai ez idő tájt – amint ezt levelei is tanusítják – egyre elviselhetetlenebbek. Bölöni Györgynek írja 1907. jan. 24-én: „Ami az én ügyemet illeti, Bírótól kaptam egy kedves levelet. Kabostól egy kedvetlen üzenetet. Ignotusszal levelezek a Napló ügyében. Úgy sejtem, néhány hónapig nem bántanak. Hát ne is bántsanak. Elvégzi ezt az élet meg jómagam. A V. Újság-tól egy kis nyulfarknyi cikkért 30 frankot kaptam rögtön.” (AEl I. 233.) (A BN-hoz való viszonyról l. bővebben A Délibáb üzenete c. vers jegyzetét.) Hogy mennyire szorongatják a pénzgondok, tanúsítja Itóka (Marchişiu Otília) levélnaplójának 1907. jan. 24-i bejegyzése: „Délben is feljött Bandi hozzám az irodába. Pénzre volt szüksége. A kasszámból loptam tíz frankot, de adtam neki; megmondtam Fischernek, hogy holnap visszateszem.” (Bölöni 130.) (Fischer Itóka főnöke volt.) Ady jan. 28-án ezt írja Itókának: „Ha a pénz neked febr. 3. előtt sürgős, írd meg azonnal.” (AEl I. 234.) Érdemes elolvasni Bölöni jellemzését Ady ekkori helyzetéről: „Ady mostanság örökös anyagi gondokkal küzdött. Lédával való összekoccanásainak orvoslására rendezett mulatozásai elszedik utolsó centimes-jait. Odahaza a »B. N.« bukófélben, előlegekkel rendelkezésére nem áll, az is baráti áldozat a laptól, hogy állandó havi fizetéssel Párizsban tudja tartani Adyt, mert tiszteli benne a nagy költőt. Révész is bizonytalan és kicsi pénzeket keres, és könnyelműségek gyakran kiürítik mindkettőjük erszényét.” (Bölöni 134.) Ezért imádkozik Ady Párizsban az élet Karneváljá-n Mammonhoz, a Pénz istenéhez, mint néhány hónappal később írja, pénz nélkül: „Gyötrődünk, szökünk s mértföldekre / Árasztjuk a koldus-szagot.” (Mi urunk: a Pénz)
|