Az áhított csömör

Első megjelenés: BN 1907. március 10. XII. évf. 60. sz. 2. – (Páris, március) – Ady Endre – („Kis tarka nóták” főcímmel Csak egyszer, csak egyszer címmel elsőként közli a Fölszállott a páva és az Egy ismerős kis fiú c. versek előtt.) – Kötetben: VA₁ (1908) (Az ős Kaján ciklus) 89.; VA₂ (1910) 52–53.; VA₃ (1910) 52–53.; VA₄ (1918) 52–53.; VA₅ (1919) 68. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 63.

Alapszövegünk a VA₃-ból

Hatvany Lajos a vers mondanivalóját Ady romantikus életével magyarázza: „A soha ki nem elégült fiatal embernek szomjúsága: a bevégzett csók, a kielégülés, a jóllakottság, a csömör.” (Hatvany II. 318.)

Ady öt hónappal előbb, 1906. okt. 21-én Monte-Carlóból, ahol Lédával együtt voltak, ezt írja Ady Lajosnak: „Semmi bajom, csak egy kicsit utálom ez idő szerint az életet. Pedig itt gyönyörű minden, de csömörlöm. (AEl I. 226.) Ady Lajosné, aki közli a levelet, ezt a kommentárt fűzi hozzá: „leírja ezt a szót, hogy csömör. Az asszony, úgy látszik, kettesben sem adott elég boldogságot. Nemcsak a férj zavart tehát Párizsban, a családi kör, a ház. A varázs, a szerelem varázsa sem elégséges arra, úgy látszik, hogy ez a kényes idegzetű, önmagával számotvető ember ne érezzen csömört” (AL-né 66.) Nyilván ez a riviérai emlék is közrejátszott a csömör megáhításában. „Megbukott a léleknek az álma – írja Király István –: csapdává lett a test. Feltűnt Adynál is a Baudelaire-i tristesse charnelle, az érzéki szomorúság. A lélek mélyén így nemcsak a szerelem vágya: a tőle való viszolygás, undor is ott állt.” (Király I. 440.)

Hatvany II. 318–20.; AL-né 66.; Földessy: Amt 97–98.; Király I. 440.