Az Értől az Oceánig

Első megjelenés: BN 1907. március 24. XII. évf. 72. sz. 2. – (Páris, március) – Ady Endre – („Tavaszi versek” főcímmel a Nóta a halott szűzről és a Várás a Tavasz-kunyhóban c. versekkel együtt közli másodikként.) – További megjelenés: Szil 1908. január 9. XXVI. évf. 2. sz. 1–2. – Tárca – (Főcím: „Vér és Arany”. Alatta zárójelben: Ady Endre e cím alatt megjelent új verskötetéből. A lap a Fölszállott a páva, A Léda arany-szobra és a Nem mehetek hozzád c.  versek után negyedikként hozza.) – Kötetben: VA₁ (1908) (A Holnap elébe ciklus) 199.; VA₂ (1910) 110.; VA₃ (1910) 110.; Gyűjt [1910] 48–49.; VA₄ (1918) 110.; VA₅ (1919) 151. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 88.

Alapszövegünk a VA₃-ból.

Ady a VA₁ korrektúrájában (PIM A. 126/1.) a cím Oceánig szavának hosszú ó-ját rövidre javította, az 1. sorban az Ér után a kettőspontot törölte. A VA₃ korrektúrájában (OSzK Fond. Hung. 1731.)  a 9. sor végére vesszőt tettek.

Az Értől az Oceánig a VA záróverse lett. Program-vers ez, Ady rendkívül felfokozott önbizalmának, költői hivatástudatának kivetülése. Földessy Gyula az ÚjV záróversével az Új vizeken járok-kal rokonítja és nem alaptalanul. (Földessy: Amt 83.) Hasonló költői zseniöntudat fogalmazódik meg a versben, mint Petőfi Jövendölés-ében: „Anyám, az álmok nem hazudnak; / Takarjon bár a szemfödél: / Dicső neve költő fiadnak, / Anyám, soká, örökkön él.”

Nemcsak az Új vizeken járok felfokozott költői öntudata, elhivatottság-érzése előzménye e versnek, Ady-versek vonulata születik ebből az életérzésből: Góg és Magóg fia (AEÖV II. 195.), Dalok tüzes szekerén, Így szólna a szóm, Pap vagyok én, Az anyám és én és lehetne folytatni a sort. Közvetlen előzmény a jan. elején írt Ahol Argyilus alszik (a verseket és jegyzetüket l. e kötetben), a költő ott megfogalmazott önarcképét értelmezi itt át, hozza új összefüggésbe, nem rejtőzködő királyfi már, a pocsolyás Ér-től eljutott a végtelen Oceánig.

A verset Ady gyermekkori emlékkel indítja, az Ér patakkal, amely körülfolyta az Ady-birtok azon részét, ahol a költő édesapja tanyát építtetett, tehát a bölcsőhelyet. Az Ér Ady szavaival: Pocsolyás víz, sás, káka lakják, de Ady Lőrinc, a visszaemlékezések szerint, „ezt is hasznosította. Medrét kitakaríttatta, partját szabályozta, fűzzel beültette.” (EmlAE I. 67.) Az Ér patakot Ady egyik zilahi magyartanára, Petri Mór is megverselte. A költő volt iskolatársa, Dr. Kávássy Béla úgy emlékszik vissza, hogy Petri „többször említette, hogy Ady Endre költészetére az ő versei igen nagy hatással voltak. […] Azt is említette Petri, hogy voltak Adynak versei, amelyek az ő nyomdokain haladtak.” (EmlAE I. 403.)

Kovalovszky nem tartja kizártnak, hogy Petri költészete hatott a szárnyát próbálgató Adyra, a fenti visszaemlékezéssel kapcsolatban ezt írja: „Az emlékezésben idézett költemény (Az Ér) és általában Petri első kötetének (Költemények. 1892.) néhány darabja érdekes rokonságot mutat Ady korai verseivel. Nem csodálhatjuk, sőt természetes, hogy tanárának költői nimbusza és szerkesztői tekintélye hatott Adyra, ha emberi és tanári egyénisége nem vonzotta is különösebben, s később sem került vele olyan meleg kapcsolatba, mint más tanárával, elsősorban Kincs Gyulával.” Petri Mór valóban hangoztatja Diákom, Ady Endre c. könyvének kéziratában, hogy versei jelentős hatással voltak az induló Adyra. A Délibáb-ban 1944. febr. 5-én megjelent nyilatkozatában pedig ezt mondja: „Adynak én akkor egy kicsit költői ideálja is voltam, hiszen nekem már akkor egész sereg versem jelent meg a fővárosi lapokban. Nemegyszer tapasztaltam, hogy a gimnazista kisdiák versein megérzik a Petri Mór-versek hatása. Igyekeztem őt irányítani, fejleszteni oroszlánkörmét, önállóságra vezetni.” Kovalovszky Petri öntetszelgő dicsekvésével kapcsolatban megjegyzi: „ami Petrinek Ady költészetére tett számba vehető hatását illeti, ez nyilván »költői« túlzás. Az Ér c. költemény pl. nincs is benne a Költemények c. kötetben, amelyet Ady már diákkorában ismerhetett (a Petőfi Társaság költői antológiája közölte, jóval a háború után, 1926-ban)…” (EmlAE I. 425–26.) Persze, ez nem jelenti azt, hogy Ady nem ismerhette a költeményt. Kávássy említi, hogy Petri „gyakori találkozásaik során” „csak saját költeményeit olvasgatta”. Elképzelhető, hogy ezeken a találkozásokon az Ér c. verset is felolvasta. (l. EmlAE I. 403.) Az Ér motívuma feltűnik Adynál már a Dankó c. versben (NN 1900. szept. 1.; AEÖV II. 46.), de itt még a „Kanyargó Ér” és az „Ér-mosta róna” értékhordozó; az 1906. febr. 25-én megjelent Menekülj, menekülj innen-ben már visszahúzó, sorvasztó: „Pocsolyás Értől elszakadt legény, / Sorvadva, várva itt tovább ne ülj.” E motívum módosul tovább Az Értől az Oceánig-ban, ahol a pocsolyás Ér kiinduló pont, a pályát elindító kezdet.

A tenger 1904 szeptemberétől, első nizzai tartózkodásától van jelen Ady írásaiban. „Az azúr tengert száraz, meleg szelek borzolják” – írja 1904. szept. 25-i A Riviéra ősszel c. cikkében. (AEÖPM V. 127.) A Pn-ban is megemlékezik a tengerről: „Beaulieu-nél Nizza mellett a kék, fehér habos tenger, mint a délibáb a fehér tengeren.” (AEÖPM V. 195.) 1904 őszén versben  is megjelenik a tenger, de itt inkább a nyugtalan elvágyódást fejezi ki: A kék tenger partján. E vonulatba tartozik az 1905 januárjában keletkezett Vörös szekér a tengeren (a verseket és jegyzetüket l. az AEÖV II.-ben). Néhány hónappal később, 1905 májusában a Harc a Nagyúrral-ban a tenger már a költői vágy kiteljesedésének szimbóluma: „Az én yachtomra vár a tenger” (l. AEÖV II.). Hasonló értelmet kap a tenger és a yacht 1906 áprilisában az Így szólna a szóm-ban: „Többi dalom neked yachtunkon / Elénekelem.” (A verset és jegyzetét l. e kötetben.) Rokon e versekkel az 1906 januárjában született Temetés a tengeren is. (A verset és jegyzetét l. az AEÖV II.-ben.)

Földessy Gyula Shakespeare A két veronai nemes c. drámájában talált „e versre emlékeztető sorokat” II. felvonás 7. szín. (Földessy: Amt 83.) Nincs rá bizonyítékunk, hogy Ady ismerte volna Shakespeare drámáját, a konkrét hatás ténye erősen kérdéses. – Szabó Richárd Komjáthy Jenő: A homályból c. versére hívja fel a figyelmet, melynek az a sora, hogy „Halj át az élet-óceánba”, előzménye az Ady-vers befejező sorainak. (Szabó R. 37.)

A vers újszerű, modern kompozícióját Baróti Dezső tudatosítja. A költemény az „otthoni patakocska, a mindszenti Ér képével indul.” Az „Ér ez alkalommal azonban a messzeségbe való kitárulás fokozásszerűen táguló dimenzióinak jelölésére felsorolt folyók szomszédságába és végül a nagy Óceán közelébe kerül.” Az újszerű fordulatot a második strófa hozza. „Az Ér álmosságát realisztikusan érzékeltető s közelről vagy távolról hozzá asszociálható folyók nevét csaknem egy térkép pontosságával felidéző első strófát […] egy meditációt tartalmazó rész követi.” Az ilyen meditatív átváltás különben hagyományos a „vizek” korábbi költészetében is. „Hogy Ady versének struktúráját mégsem érezzük konvencionálisnak, azt a második strófának a hagyományos szerkesztés esetén kötelező átmenetet még annak lírai jellegű, azaz megsejtető formájában is teljesen mellőző, a strófa már-már expresszionista típusú felépítésének köszönhetjük.” Különben „a »modern« hatást […] a második versszaknak az elsőre való váratlan »rácsapása« talán önmagában is biztosítaná. „Ady eljárása leginkább az olyan modern festőkéhez hasonlítható, akik, mint például a Fauves-ok és rokontörekvésű társaik, ekkortájt kezdik mellőzni az átmenetek, a »passzázs« alkalmazását, nemegyszer csak az üresen hagyott tér fehér foltjaival különítve el egymástól a festmény egyes elemeit. Ady is az övékéhez hasonló üres teret hagy az első és a második strófa között.”

„A logikus átmenet, a »passzázs« elhagyása már a második strófában kibontakozó sűrített drámaiság felé sodorja a vers menetét. E strófa nyelvi formáját tekintve ugyan belső monológ, de […] valójában rejtett dialógus, egy dacosan vitatkozó párbeszéd egyik fele”. A poéta konokul perlekedik „azzal a maradi, »szittya« magyarsággal, amelyből, ahogy Ady mondja, e vakondok által feltúrt »gátak« ellenére is […] ki akar törni”.

„A harmadik strófa, ha nem is olyan élesen, mint a második, ismét rácsap az előzőre, s csak az érzelmek logikájával ismétli egyre növekvő makacssággal azt a célkitűzést, amit már az első strófa végén kijelölt magának”. Az Értől az Oceánig jelentősége nemcsak azért méltánylandó, mert benne a poéta képes volt a vizek ősi toposzában az „irodalmi konvenciókra visszavezethető” képsorban, illetve „annak elemeivel a maga legszemélyesebb líráját” kifejezni, „hanem és főképp a bennük érvényre jutó, a szimbolizmuson túlmutató versalkotó módszer modernsége miatt” is. (Baróti 134–35.)

Szabó R. 37.; Földessy: Amt 83.; Király I. 204., 332.; Hubay Miklós: Napló velem és nélkülem. Élet és Irodalom 1971. júl. 31. 15. évf. 31. sz. 15.; Baróti 134–35.