A legjobb csókok

Nem búsulok én Ilka után,
Utca adta és visszavette.
Emlékezem: csóknál az utcát
Ilka mindig jobban szerette.
Ilka az utca leánya volt,
Aki gyorsan, szivesen hódolt,
De régi, csókos korszakomban
Ilka mégis legjobban csókolt.
Csók és élet nem komoly dolog,
De én fázom mindig miatta.
Csók és élet: mikor pénzem volt,
Legjobb csókjait akkor adta.



Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 1 fólió. 160 x 202 mm. A Pénz főcímmel. Alatta római I., majd a cím, melyet Ady írt be utólag: A legjobb csókok. Aláírás nélkül. A fólió alján 1 sorszám, felső bal sarkára idegen kéz által ceruzával írva: Versek vasárnapra.PIM A. 83. Első megjelenés: BN 1907. május 5. XII. évf. 107. sz. 2. – (Páris május 3.)  – Ady Endre – („A Pénz” főcímmel A hotel szobák-lakója és a Mi urunk: a Pénz c. versekkel együtt elsőként közli.)  – (A kötetben nem közölt, feledésbe merült vers újrapublikálásával Emőd Tamás a SzÉ 1928. júl. 3-i számában Hét elsikkadt Ady c., majd Hatvany Lajos a Társadalmunk 1932. nov. 12-i számában Ady Endre ismeretlen, kiadatlan versei c. közleményében hívta fel a figyelmet.) – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-8 [1943] 1004.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a BN-ból.

Javításunk:

  • 1 A busulok rövid u-ját ritmikai meggondolásból hosszú ú-ra javítottuk.

Szövegeltérések:

Főcím: A Pénz k BN
Cím fölött: I. k BN
1. busulok k  

Keletkezéstörténet

Adyt 1907 tavaszán a pénzgondok egyre nyomasztóbban gyötrik, s mind gyakrabban foglalkoztatja a pénzen vásárolt szerelem kérdése. Erről jan. végén cikket is ír Párizs, az új Éva és a szerelem címmel. „S a csúnya, leves sárban tipegnek vagy rohannak nők és férfiak – írja. – A szerelem két órája kezdődik: Párizsban öt és hét  óra között szeretnek. – Titkos találkák, hirtelen nászok s tiltott frigyek két órája ez. Legénylakások, hotelszobák és furcsa szalonok csókaratásának ideje […] Párizsban elválaszthatatlan marad pénz és szerelem. Társaságbeli hölgyektől grizettekig a legforróbb szerelmi lihegésben sem felejt el valamit a párizsi nő. A honoráriumot, pfuj, a honoráriumot, a valamelyes formájút.” (AEÖPM VIII. 161.) L. erről még A legszentebb csók c. vers jegyzetét kötetünkben.




Hátra Kezdőlap Előre