140. Ady Endre – Both Istvánnak

K: OSZK – Levelestár sz.: 170/49/1978 – Hajtott levélpapír borítékkal – A levélpapíron: Hôtel Murillo 93 Rue de Miromesnil (Près le Parc Monceau et la Gare St-Lazare) – Paris – 2 f. – 1. f.: v, 2. f.: r – 126 x 203, 95 x 128 mm – Tintaírás – Pr.: vétel 1978.

Dat.: fpb: [Párizs] 1904 [hónap és nap olvashatatlan, a nap talán 7] – épb: Zilah már 10, 13 vagy 15.

M: Pákozdy Ferenc: Both István egykori zilahi tanár leánya [Csiky Jánosné Both Dita] beszél Ady Endre diákkoráról és későbbi eseményekről. Új Magyarság 1934. nov. 30., 76. sz. 5. Faksz. részletek a levélből. – EmlAE I. 417.

Írásaiból ismert, hogy Ady nagy szeretettel ragaszkodott iskolájához, a zilahi református kollégiumhoz. Tanárait szerette és tisztelte, többükkel érettségi után is tartotta a kapcsolatot, s baráti viszonyba kerülve, levelezett is velük. (Első fennmaradt leveleinek egyikét is volt zilahi tanárának, Székely Ödönnek írta; – l. a 3. sz. levelet.) A zilahi diákévekre s a tanárok és volt diákjuk későbbi kapcsolatára vonatkozó emlékezéseket Kovalovszky Miklós közli (EmlAE I. 313–620.). Innen tudjuk, hogy tanárai közül Petri Mórral, Kincs Gyulával, Both Istvánnal és talán Bécser Jánossal levelezett. Petri Mórnak írt két levelét l. EmlAE I. 318–319., Kincs Gyulánál, Bécser Jánosnál nem maradt meg levél, Both Istvánnál is csak ez az egy (l. EmlAE I. 342., 351., 416–417.).

Adynak ez a levele valószínűleg a francia fővárosból küldött első cikkéhez kapcsolódik (Levél Párizsból. – Párizs, febr. 24.; Szilágy 1904. márc. 3.; AEÖPM V. 7–9.). A zilahi lap szerkesztője Both István talán a cikket kísérő levél kérésére, gyorsan elküldte a bizonyára szorult anyagi helyzetére panaszkodó költőnek a honoráriumot, amely több volt a szokottnál, ezt köszöni Ady hálásan, s ezért ígér meg „egy – vagy két kis tárcát”. Both előző levele talán azt is közölte, hogy a párizsi tárca után a következő számban megjelenik az Elűzött a földem c. vers (l. Szilágy 1904. márc. 10.), amelyet a költő – feltételezésem szerint – egyszerre küldött a cikkel (l. erről még AEÖV I–II. 497.), s a kettőért együtt kapta azt a 100 frankot, amit a (kérdőjelesen) július közepére, második felére datált levelében Bíró Lajosnak említ. Ebben felsorolja a lapoktól addig kapott összegeket (l. a 154. sz. levelet).

Szilágy (1883–1910): zilahi politikai és társadalmi hetilap, folytatása 1911–1944-ig a Szilágyság. A Szilágy szerény, inkább csak jelképes honoráriumai alkalmanként 5–10 koronát jelentettek (l. AL 51.; EmlAE I. 360.). Ady első párizsi útjáról öt tárcát és egy verset küldött a lapnak.

Both István (1862–1931): magyar–latin szakos tanár a zilahi kollégiumban. Ady magyartanára, utolsó iskolai évében osztályfőnöke, az önképzőkör tanárelnöke. Ő volt egyik aláírója annak az indítványnak, amelyben a javaslattevők 600 korona támogatás odaítélését kérték a Szilágy megyei törvényhatósági bizottságtól Ady tanulmányútjához.

Kincs Gyula (1859–1915): történelem–földrajz és latin–görög szakos tanár a zilahi kollégiumban, 1897-től az iskola igazgatója. Ady görögtanára. A zilahi diák őt szerette legjobban tanárai közül, később is szinte fiúi ragaszkodás fűzte hozzá. Nyomtatásban első versét ő jelentette meg 1896. márc. 22-én mint a Szilágy akkori szerkesztője (AEÖV I–II. 15.). Róla írásaiban többször megemlékezik Ady (l. AL 28., 31., 41., 94.; EmlAE I. 339–352.; V. 237.).

Kapus Sámuel: megyei tisztviselő, a Szilágy segédszerkesztője 15 éven át, 1895-től 1910-ig. Ahhoz, hogy Ady a Szilágy vármegye segélyét megkapja párizsi útjához, Kapus főszámvevő véleménye is szükséges volt. Ady Párizsból írt köszönő levelet a támogatásért (l. Kapus emlékezése: EmlAE I. 359.).