[Párizs, 1906. jún. 30.]
Jeles Hívünk, kedvvel gondolunk Te személyedre s azokra a szolgálatokra, melyeket te, mint egyik hűséges helytartónk, Barbária Magyarország nevű tartományában teljesítsz. Abban a reményben, hogy a disznókodás terén tovább is büszkélkedni fogsz, megküldtük neked Arany-Sertés-rendünk tiszti jelvényét. Kelt Páris székhelyünkön.
I. Ady Endre.
[Címzés:]
Mr.
Béla Révész
Budapest.
(Honvéd u. 10.)
[Párizs, 1906. jún. 30.]
K: OSZK – Fond 74/5/1 – Képeslap, nyomtatott szövege: Carte postale, a képoldalon: Paris – le Mairie du XIXe prise des Buttes-Chaumont – 1 f. – 141 x 90 mm – Tintaírás – Szöveg a lap mindkét oldalán. – Pr.: vétel dr. Nádor Henriktől 1966.
Dat.: fpb: Paris R. de Vaugirard 16 45 30 – 5 06 – épb: Bp 906 júl 1 N4.
M: ADok faksz. 5. – RAöl 304/5. faksz. – AEl I. 216.
Révész azt írja első Ady-könyvében, hogy – aggódva barátja elutazása előtti dúlt idegállapota miatt – örömmel olvasta Franzensfestéből írott megnyugtató sorait (RAE 70.). Ez a levelezőlap azonban nincs meg.
I. Ady Endre: az ártatlan tréfát, amely baráti körben gyakran elhangozhatott, Diósiné később a tűrhetetlen, dölyfös önmagasztalás bizonyítékaként fordította Ady ellen. Ady így védekezett: „Az a vádja, amit szintén gyerekességgel, tréfákkal kenettem magamra, hogy én I. Ady Endrét játszom magával szemben, nevetséges.” (L. a téves datálással 1905. novemberébe sorolt levelet – AEl I. 184. –, ez valójában négy évvel későbbi.)