[Budapest, 1907. aug. 1.]
Mélyen Tisztelt Uram,
bocsásson meg, de azt kell hinnem, hogy cikkemről csak szóbeszéd révén értesült. Eszem ágában sem volt önt gyanusítani avagy sérteni. A Washington-alap elszámolásáról írtam. Többek között helytelenítettem, hogy három ódára is adtak ki pénzt. Hangoztattam ama véleményem, hogy amerikai véreink is törzsökös magyarok. Cécóra, áldomásra s hasonlókra költenek. De a legkisebb ítéletű ember sem olvashat ebből valamit az Ön személye ellen. Még az sem Ön ellen irányul, ha én az óda-özönt utálom. Ilyenformán az Ön érintetlen személyének ártalmas volna egy hírlapi rektifikálás.
Én tiszteletet érzek az ön személye iránt s nagyon sajnálnám, ha pillanatig okot adhattam, akaratlanul, az ellenkező föltevésre.
Tisztelettel
Ady Endre
[Címzés:]
Nagyságos
Zempléni Árpád
Budapest.
IV. Bástya-utca 11.
[Budapest, 1907. aug. 1.]
K: OSZK – növn. 1929/33/1 – BN levélpapír (l. a 403. sz. jegyzetet) és boríték – 1 f. (r–v) – 210 x 285; 127 x 155 mm – Tintaírás – Pr.: vétel a címzett örökösétől 1929.
Dat.: fpb: Bp 907 aug 1 – épb: Bp 907 aug 1.
M: R[édeyné] Hoffmann Mária: Ady két kiadatlan levele. Napkelet 1930. 15. köt. 393–394. – AEÖPM VIII 534. – AEl I. 255–256.
Zempléni Árpád (1865–1919): költő, műfordító. Ady egyik jegyzetében (BN 1907. jún. 26. – AEÖPM VIII. 244.) A Washington-ódák címmel glosszát írt, amelyben bírálta a Washington-szoborbizottság elszámolását. Ebből kiderült, hogy három hosszú ódát is díjaztak az összegyűjtött pénzből, közöttük Zempléni Árpádét. Ady az ódaírás divatját tűzte tollhegyre. Zempléni nem sértődött meg, egy év múlva ő javasolta, hogy Ady pályázzon a Petőfi Társaság tagságára, és felajánlotta a támogatását (l. az 1908. dec. 5-i levelet: AEl I. 326–327. és 473–474.).